Zenén kívüli ok (a színpad berendezése, nem pedig az ábécé, ahogy rossz nyelvek mondták) miatt kissé kusza rendben hallhattuk a Nemzeti Filharmonikusok április 27-i koncertjét. Bár igazán nem találok megoldást a helyes sorrendre - az elhangzott négy mű szerintem egyszerűen nem illik össze. […]

A Nemzeti Filharmonikusok, a Ludwig Múzeum és a Nemzeti Táncszínház közös, ingyenes, összművészeti nyílt napja a Művészetek Palotájában - 10-től 10-ig […]

Láttam a közelmúlt napokban színházat is, filmet is, mind a zenéről szólt. Mindnek Kocsis Zoltán volt a főszereplője, és az egészből azt a tanulságot vontam le, hogy sok jó dolog van a világon, ezek közül az egyik legjobb dolog lehet Kocsis Zoltánnak lenni. Megmagyarázom. […]

Leonard Bernstein 3. szimfóniája, az 1963-ban komponált, majd 1977-ben átdolgozott Kaddish először 1985-ben hangzott fel magyar közönség előtt, a szerző vezényletével, az azóta megsemmisült Budapest Sportcsarnok falai között. […]

A 20. századi zenetörténet ritkán hallható remekműve, Leonard Bernstein III. (Kaddis) szimfóniája hangzik el ma este a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertjén. […]

El kellene menni Bretagne-ba meghallgatni az óceánt. Egyszer már voltam ott, jó régen, majd harminc éve, akkor a dagály harsogása nyűgözött le, a tenger csendjét nem hallottam, legalábbis nem emlékszem rá. Pedig szép lehet, ha egy városi embernek meg egy tengerésztisztnek is majdnem ugyanazt a harmónia- és dallamvilágot muzsikálja bele a fülébe. […]

A jubileumi Bartók-év nyitókoncertjének az volt a nagy kérdése, hogy a könnyű megoldásoktól és zenetörténeti közhelyektől irtózó Kocsis Zoltán hogyan tud megfelelni az ünnepi alkalomból adódó konvencionális elvárásoknak. A Gramofon Zenekritikai Műhely recenzense szerint az eredmény: egy nagyon izgalmas és egy korrekt félidő. […]

A Nemzeti Filharmonikusok főhajtása a zeneszerző előtt […]

Talán jellemzõ Bartók Geyer Stefi iránti ifjúkori, de révbe érni nem tudó szerelmére, hogy a hegedűművésznõnek írt teljes versenymű végül is csak 1958-ban érte meg az õsbemutatót, amikor sem az, aki írta, sem az, akinek írták, már nem élt. […]