Kolozsváron lépett fel a magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Hihetetlennek tűnt, de hála Istennek valóra vált! Május 26-án a VI. pünkösdi hangversenysorozat záróakkordjaként végre „élőben” hallhattuk a magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekart Kocsis Zoltán vezényletével. Már a puszta megjelenésük is igazi pünkösdi ajándék volt, a magyar zenetörténet nagyjaiból összeállított műsoruk úgyszintén. Az is ünnepi örömmel töltötte el szívemet, hogy ez a jeles zenei esemény a kolozsváriak által megszokott/szeretett régi Egyetemiek Háza hangversenytermében szólalhatott meg. Köszönet érte az ügybuzgó Balázs Attilának, aki szívvel-lélekkel és fáradhatatlan lendülettel hatodszorra is színvonalas pünkösdi hangversenysorozatot rendezett!

A Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Kocsis Zoltán főzeneigazgató/karmester magas művészi teljesítményét a világon már mindenhol ismerik és elismerik. 2003 februárjában adott New York-i koncertjüket a ConcertoNet című rangos internetes komolyzenei lap tekintélyes kritikusa az évad legjobb hangversenyének járó Lully-díjjal ismerte el. Kocsis Zoltán kimagasló művészi tevékenységét 2005 márciusában másodszor is Kossuth-díjjal jutalmazták, 2006. március 25-én, Bartók születésének 125. évfordulóján pedig átvehette a szakmai grémium által odaítélt Bartók-Pásztory-díjat.

Kocsis Zoltán keze alatt a zene „úszik”, a zenekar pedig a legtökéletesebb hangzásokat/hangulatokat kelti. Kérdezhetnénk, vajon mi a titka ennek a tökéletességnek? Gondolom, a tudatosan és lélekkel felvállalt fáradságos és mégis örömökben gazdag művészi munka! Kocsis Zoltán a zseniális hangverseny után a gratulációkat fogadva, szerényen, de meggyőződéssel valami olyasmit mondott, hogy „Lesz ez még jobb is!” – tehát a titok a még tökéletesebbre való törekvés lendületében rejlik!

A zenekar tagjai egytől-egyig kiváló muzsikusok, profi zenészek, akiknek kezében a hangszerek elbűvölő varázserővel szólalnak meg, tökéletesen, külön-külön és az összejátszás legcsodálatosabb harmóniájában!

Dohnányi Ernőt a posztromantikus hagyományokból táplálkozó klasszicizáló törekvései miatt gyakran nevezik a „magyar Brahms”-nak (Balázs István). Mi kolozsváriak különösen örvendtünk a műsorra tűzött, nálunk nem igazán ismert Szimfonikus percek című műnek. Hatásos, szép muzsika! Romantikus-impresszionisztikus képeiben a virtuóz és lírikus „percek”, a vidámság és az idillikus hangulat váltakozik. Különleges élményt nyújtott a könnyen suhanó vonósok fölött felcsendülő fuvola, klarinét, oboa költői párbeszéde, valamint a magyaros „perc” angolkürt-szólója. Tömör zenekari hangzás váltakozik az éteri hegedűszólammal. A klarinét gördülékeny szólamát a szárnyaló vonószenekar teljesíti ki. Pezsgő, életerőtől duzzadó, virtuóz „perc” az utolsó rész, amelynek hatalmas érzelmi fokozása a fináléban csúcsosodik.

Liszt Ave Maria című művét Kocsis Zoltán hangszerelésében kétszer is eljátszotta a zenekar. Először Balogh Ferenc, majd a ráadásban Koppándi Jenő, a zenekar koncertmesterének gyönyörű hegedűszólójával. Kocsis Zoltán hangszereléséből kiérződik a Liszt iránti tisztelet. Finom hangzások, megrázó drámaiság és hittel megélt magasztosság hatja át a művet, amelyben az angolkürtnek, oboának, klarinétnak és rézfúvósoknak kiemelt szerep jut. És ne feledjük az Ave Maria-hoz hangulatban tökéletesen illő Róma harangjait, ami egyben a mű alcímére is utal.
Végre „élőben” hallhattuk Kodály Galántai táncok című művét, amelyben fájdalom, bánat, magyar keserűség és „vérbő verbunkos muzsika” alkot egységet. „A nagyszabású táncköltemény ezer arcot villant fel, ezer színt, hangulatot, ízt kínál a hallgatónak, bemutatva a magyar népi mulatságok gazdagságát, vidámsággal váltakozó mélabúját” (Pándi Marianne).

Kiemelném a klarinétszóló énekszerű, tiszta „dalolását”, a mélyvonósok bensőséges szólóját, a rezek tökéletes intonációját. A fuvola és fagott a játékosabb „oldaláról” mutatkozik be. A drámai erezetű táncköltemény hallgatásakor hol könny csillan az ember szemében, hol a szíve dobog hevesebben, vagy a lába dobbantana az élénk táncforgatagban. Zseniális előadás, maradandó élmény!

Bartók Concerto-ja vallomás a XX. század emberének sorsáról, amelyben mély drámai feszültségek húzódnak. A fájdalom, a megnemértettség kínzó gyötrelme és a „tettrekész elhatározás” között az érzelmi skála minden lépcsőjét bejárja. A Páros játék táncos humorú hangszerkettősei hihetetlen szépségű/egyszerűségű koráldallamot fognak közre. „Dermesztő hidegségű szélfuvallatban panaszol az oboa, szívet tépő a brácsák szólama, az egyén sorsa a mélyponthoz közeledik”(Pándi). A hazájától elszakadt, magányos zeneszerző égető honvágyát, az otthon hagyott küzdelmek drámaiságát az emberiességbe vetett hit optimizmusa váltja fel. Micsoda tempó, milyen csillogó, tökéletes játék és milyen csodálatos harmónia!

Kocsis Zoltán és zenekarának zseniális hangversenye – beleértve a ráadásként játszott Brahms Magyar táncok és Berlioz Rákóczi-indulóját – a VI. pünkösdi hangversenysorozat mottóját igazolta: „A zene az élet szépségét és ami benne érték, azt mind meghatványozza.” (Kodály Zoltán)

Kulcsár Gabriella
(Szabadság, Kolozsvár, 2007. május 29.)