Zsivajgó gyermeksereg töltötte meg vasárnap délután, január 20-án a Művészetek Palotája Fesztivál Színházának nézőterét. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar új sorozatot indított útjára Zene és Tsai címmel, megcélozva a leendő zenehallgatók (8-14 éves) remélhetőleg népes táborát.

Nagy szükség is van a hiánypótló sorozatra, hiszen a zenehallgató, zeneértő közönség lassan olyan lesz, mint a fehér holló, külön tanulmányt érdemelne, miért; elég, ha csak az iskolai zeneoktatás erőszakolt, rákényszerített nívótlanságát említjük (mindezt a Batrók- és Kodály-év után).

A Nemzeti Filharmonikusok gyerekbérletének első előadása a Zene és tánc címet viselte. Gondosan felépített, bár megváltoztatott műsort hallhattak a gyerekek, sőt láthatták táncolni a Magyar Táncművészeti Főiskola ifjú és idősebb táncosait, közelebb hozva a balettot, sőt a két művészeti ágat együtt. Elsőként két részlet szólt Bach zenekari szvitjei közül, a C-dúr Bourrée-ját és a h-moll szvit Passepiedjét élvezhették a gyerekek. A szvitek olyan művek, melyek stilizált táncokat fűznek egybe. Ahogy Schanda Beáta műsorvezető elmondta, egy-egy tételnél a trió, melyet eredetileg hárman játszottak, neve is ezt mutatja, ékelődik a két azonos zenei anyag közé, hogy aztán jó legyen ráismerni a már hallott dallamra. A barokk korszak után Mozart két tánca folytatta a zenei utazást is jelentő műsort, a C-dúr menüett, majd egy német tánc. Egy nagy ugrással a keringő műfaja következett, a romantika korából, megtudtuk, hogy volt olyan király (a porosz), aki egyenesen megtiltotta e táncot udvarában. Azonban a keringő mégis virágzott, napjainkra talán az egyetlen olyan tánc, amit mindenki (fel)ismer. Johann Strauss Kék Duna-keringője pedig olyan zene, amit szintén mindenki ismer, ezt játszotta a zenekar, a háttérben kivetítőn hullámzott a víz. Keringő után pedig egy polka, ami nem lengyel, hanem cseh eredetű, szintén Strausstól, a nagyon kedvelt Terefere- (Tritsch Tratsch) polka szólt, 11-12 éves gyerekek tánca gyönyörködtette a szemet.

Ravel Bolerója a következő zenei korszakból egyetlen témát ismétel, tudták meg a gyerekek Antal Mátyástól, a délután karmesterétől. Több részletet, például a darabot nyitó ritmust mutattak be a zenészek (a kisdobos kifejezés derültséget keltett), a dallamot több hangszerelésben is hallgathattuk, fuvolán a téma első bemutatását, gyönyörűen, majd a fagotton. A darab hossza miatt csak a végére jutott idő, természetesen a kezdő, ifjú zenehallgatóknak sok is lett volna az egész mű. Megtudtuk azt is, hogy spanyolos hangszerek nem igazán szerepelnek, viszont a hangszerek ütőhangszerszerűen is játszanak.

Szünet után Erkel Bánk Bán című operájának Csárdása, majd a Hunyadi László a felnőttek által ismert, sőt táncolt Palotása szólt, a díszmagyarba öltözött fiúk-lányok táncával. A tipikusan magyar zene után Erkel gondosan ügyelt arra, hogy a verbunkos stílust becsempéssze operáiba, erősítve a nemzeti érzületet, a tánc, a balett pedig szinte követelmény az operákban. A balett is fontossá vált a 19. században, amelyben szavak nélkül mondják el a cselekményt. Csajkovszkij Diótörője az egyik legismertebb darab, öt részletet játszott el a zenekar, táncoltak a leendő művészek. Az Orosz, az Arab, majd a Kínai tánc nem néptánc, hanem inkább a hangulatot varázsolja elénk, a tánc segítségével. A Marcipántánc után a híres Virágkeringő zárta a hangulatos, gondosan, nagy szeretettel összeállított délutánt. Schanda Beáta a felnőttek számára is újdonságokat tartalmazó be- és átvezetései közérthetőek voltak, csak a lényeget mondta, nem kalandozott el, mint néhány műsorvezető.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar látható örömmel játszotta a darabokat, bár a következő két nap is játszanak/játszottak. Antal Mátyás a Bolero bemutatásával, rövid, de velős magyarázatával a formai elemzés felé is terelte a hallgatókat, hiszen a zenének is vannak szabályai, amit a későbbiekben fel kell ismerni. Bár nem tartozom a célközönség közé, a következő (március 9., 11 és 15 óra), Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művét górcső alá vevő hangversenyre – ahol Földes Imre kalauzol a festmények között, Jandó Jenő zongorázik – el fogok menni.

Szabó és tsa
(Papiruszportál, 2008. január 23.)