Ha jól emlékszem, Walt Disney első színes hangos rajzfilmje volt a Virágok és fák című volt, a fantáziadús és eredeti „Bolondos szimfóniák” sorozatának egyik része.

A rajzfilmben szimfonikus zenére antropomorf módon mozogtak csodás színekkel megfestett fák és virágok; az akkor népszerűvé vált műfaj máig is él.

Ma, vagyis nagyjából hét évtizeddel később, még mindig népszerű a szimfonikus zene és a természet ötvözése.

A héten három szabadtéri hangversenyen is átélhetjük ezt az élményt: a természetes környezetben felhangzó szimfonikus zene élményét a szabad nyári ég alatt.

Július 2-án szombaton a Nemzeti Filharmonikus Zenekar adja elő Mozart két szimfóniáját – bolondosnak nem nevezhetőket – a vácrátóti botanikus kert virágai és fái között. A helyszín Budapesttől kb. 30 km-re keleti irányban található, az M3-as autópályán lehet eljutni oda. A hangverseny este 7-kor kezdődik.

Az előadandó művek közül a g-moll szimfónia (K 183) viszonylag korai alkotása Mozartnak (1773), a másikat, az 1788-ban írt C-dúr (Jupiter) szimfóniát (K 551) pedig e műfajbeli végakaratának is szokás tartani.

A korábbi művet a mai közmegegyezés kiemelkedően újszerűnek ismeri el: ez Mozart egyik legelső olyan műve, amelyben megnyilvánul egyedi, félreismerhetetlen géniusza.

Vessük csak egybe ezzel az apa, Leopold véleményét: „Jobb, ha nem ismeri meg a közönség azt, ami nem válna becsületedre. Ezért nem adtam ki másolásra egyik szimfóniádat sem: attól tartok, hogy idősebb korodban, nagyobb rálátással már örvendeni fogsz, hogy senki nem látta őket, még ha megírásuk idején elégedett is voltál. Ahogy telik az idő, úgy lesz az ember egyre igényesebb.” Mi volt ez, egyszerűen téves ítélet vagy ödipuszi konfliktus? Az újítás azonban a Jupiter szimfóniának is kulcsfogalma, amely a szonátaformát ötvözi a fúga elemeivel, mégpedig izgalmas, soha nem látott módon. E ragyogó mű továbbra is Mozart egyik legnépszerűbb darabja, hatása inspiráló.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekarról ugyanígy elmondhatjuk, hogy hatása mindig inspiráló, és ezt nem utolsósorban főzeneigazgatójának és karmesterének, Kocsis Zoltánnak köszönheti, aki a magyar zenei élet egyik legfontosabb egyénisége.
(…)

Kevin Shopland
(The Budapest Sun, 2005. június 30.)