Az Európai Kulturális Napok megnyitása a frankfurti Operában

Időnként együtt táncol velük. Aztán megrándul a térde, a karjai hullámmozgást végeznek a könyökből kiindulva. Időnként együtt húzza velük a vonót. Aztán a bal karját követelően a magasba emeli, húzza a képzeletbeli hegedűjét karmesterpálcával. Hamar Zsolt hagyja, hogy a hangzás, amit a Nemzeti Filharmonikusok a frankfurti Operában a hangszerükön megszólaltattak, magával ragadja.

Magyarország sokszínűen jelent meg az Európai Központi Bank (EZB) Európai Kulturális Napok elnevezésű rendezvényének nyitókoncertjén, amelynek célja, hogy évente egyszer bemutassa az Európai Unió tagállamainak kulturális életét. Mivel a kultúra meghatározza az egyes emberek személyiségét, itt is és ott is – hangsúlyozta Jean Claude Trichet, az EZB, és Járai Zsigmond a Magyar Nemzeti Bank, valamint Alexandra Prinzessin von Hannover, Frankfurt város kulturális bizottságának elnöke beszédében.

Még ha magával is ragadja hallgatóit: Hamar Zsolt mindig egy hajszállal zenészei előtt üt. Ezáltal együtt tartja őket, azonban elég szabadságot biztosít nekik ahhoz, hogy változatosan gazdag hangszínt hozhassanak létre. Fénylő világosat a rézfúvósok, rendkívül puhát a vonósok, homogénen csillogót a fafúvós szólisták, törékenyen üvegszerűt a kísérőhangszerek, mint a hárfa, a cseleszta és a zongora. Kitűnően össze vannak hangolva, érzékenyek az expresszív kantilénákra és hihetetlenül pontosan játszanak együtt: a bolondos staccato futamokat a vonósok és fúvósok Dohnányi Ernő „Szimfonikus percek” című kompozíciójának (op. 36) Rondójában vagy Bartók Béla 2. Hegedűversenyének Allegro moltójában teljesen egységesen szólaltatták meg. Táncos temperamentumot elsősorban Bartók Táncszvitjének ütemváltásaiban, ritmikai eltolásaiban, valamint Kodály Zoltán Galántai táncok című művének csárdás ritmusában mutattak a zenekar tagjai.
Temperamentumos a szólista is: a fiatal hegedűs, Kelemen Barnabás nem vesztette el a fejét Bartók Hegedűversenyének cikázóan gyors futamaiban, bravúrosan szólaltatja meg a repetáló hangokat, hangszínt vált: expresszív kantilénák, fel- és lefelé irányuló glissandók, negyedhangok lobogása jellemzik játékát. Bartók úgy egyensúlyoz az atonalitás felett, mintha egy vékony stégen járna, csak néha súrolja egy kicsit – és mégis rengeteget mond ezzel.

Zeneszerző barátja, Kodály rögtön a Galántai táncok elején tudatja a csellók, kürtök, oboák és klarinétok pontozott ritmusú, szignálszerű témájában, hogy ő alapvetően jobban ragaszkodik a harmóniákhoz. Dohnányi Ernő, aki a koncertprogramban inkább a mellőzött harmadik szerepét töltötte be, Szimfonikus percek című darabjába közvetlenül bevonja a kürtöket – a fuvolák rögtön az elején gyors hármashangzat-felbontásokkal és kromatikus futamokkal körbe-körbe ugrálnak, mint a tündérek a Szentivánéji álomban. Illatos kantilénák és népdalszerű dallamok virágoznak ki művében az angolkürtön és a klarinéton.

Lengyelország után tehát idén Magyarországon a sor. (…) A Nemzeti Filharmonikusok koncertjével az Európai Kulturális Napok az elképzelhető legjobb nyitóprogramot találta meg.

Ursula Böhmer
(Frankfurter Allgemeine Zeitung 2005. november 5.)