2010. szeptember 25-én évadnyitó koncertünkön Bartók II. hegedűversenyét játsszuk. A közreműködő vendégművész, Szergej Krylov Stradivarin játszik – ennek kapcsán kíváncsiak voltunk Kuklis Gergely, a Filharmonikusok koncertmesterének véleményére a cremonai hangszerekről.

Miben tér el egy Stradivari az átlagos hangszerektől?
Többször is volt alkalmam Stradivarin játszani, és az a tapasztalatom, hogy hihetetlenül könnyen szólalnak meg. Ugyanakkor a mesterhangszerek közül ezek szeretik legkevésbé az erőteljes játékot, ha lehet ezt mondani, a Stradivarik „nem tűrik a nyomást”, finoman kell velük bánni. Ha az ember ráérez, akkor azonban csodákra képesek.

Egy cremonai hegedű tehát mindenki kezében életre kel, vagy azért van különbség, hogy ki játszik rajta?
Én úgy gondolom, hogy misztikus kapcsolat van zenész és hangszere között. Minél jobb egy hangszer, annál inkább van egyénisége, és a mesterhangszerek hihetetlen karakteresek. Ezért is nehéz általában „Stradivarikról” beszélni. Volt olyan Stradivari a kezemben, amelyiket inkább kamarazenére gondoltam alkalmasnak, a legtöbb azonban szólista kezébe való, hiszen ez a fajta minőségi hang képes „kiszólni” egy szimfonikus zenekar sűrű szövetéből is. Olyan is előfordul, hogy valakinek nem jön be egy adott hangszer, míg mások kezében életre kel. A minőség, a megszólaltatás egyszerűsége és könnyedsége azonban közös nevezőjük. A játékos által keltett „munkazaj”, ami közelről talán zavaró lehet, már egy-két méteres távolságból nemigen hallható.
A mesterhangszerek nagyon inspirálóak, használatuk után az átlagos hangszerek is jobban szólnak a muzsikusok kezében, ezért mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy igyekezzen kipróbálni ilyeneket.

Mi lehetett Stradivari titka? Hogyan készítette a hegedűit?
Biztosat nem tudunk, de számtalan vicces anekdota kering erről. Stradivari mágus, vajákos hírében állt. Az egyik történet szerint például lakkozás előtt kitette a hangszert a napra, hogy annak energiáját magába szívja. Egy másik, pikáns epizód arról szól, hogy baldachinos hitvesi ágya alá tette és férfiúi energiáját próbálta így átadni. Szintén kering történet arról, hogy hegyikristály port kevert a lakkhoz, ami horgonyként beakad a faanyagba és így páncélszerű anyagot képez rajta. De teliholdas éjszakai fagyűjtésről, kéregeltávolításról és fakopogtatásról is szólnak történetek.
Ami talán közelebb visz bennünket a Stradivarik titkának megértéséhez, az egy újabb kutatás, amely feltárta, hogy a klasszikus hegedűk faanyagának tömörsége egyenletesebb, ami a hangzásra is hatással van. Stradivari idejében valamivel hűvösebb volt az éghajlat – talán ez okozhatta a fák egyenletesebb tömörségét.

Tudunk-e valamit a szeptember 25-én fellépő Szergej Krylovról és az ő viszonyáról a hangszerhez?
Szergej Krylovval volt szerencsém többször is együtt muzsikálni. Legutóbb tavaly nyáron Spanyolországban Beethoven hegedűversenyét játszotta nagyszerűen egy csodálatos hangszeren. Miután többen ki is próbáltuk, találgattuk, melyik mester készíthette. Végül nevetve árulta el: hegedűjét édesapja készítette a kilencvenes évek közepén Cremonában. Rá is bizonyosan nagy hatással volt Stradivari hegedűkészítő művészete.

A szeptember 25-én fellépő Szergej Krylov maga is Cremonában él. Kíváncsiak várjuk, hogyan kelti életre a koncerten Stradivari hangszerét. Az a gyanúnk, hogy egyikükben sem fogunk csalódni.