A Kolozsváron élő zeneszerző, Csiky Boldizsár és Kocsis Zoltán

Magyar Kurír

Thullner Zsuzsa: A tökéletességre törekedett – Kocsis Zoltánra emlékezünk

„Vele minden más hangszerről, a klarinétozásról is el lehetett beszélgetni. Sőt, bármiről tudott beszélgetni, nemcsak a zenéről, hanem a kultúra számos más területéről is. Nem volt olyan téma, amihez nem tudott érdemben hozzászólni, legyen az irodalom vagy akár a számítógépes szoftverek világa.” Tovább a teljes cikkre

Heti Válasz

Prőhle Gergely: A tökéletesség megszállottja

„Korszakos zenei életmű zárult le Kocsis Zoltán halálával A tökéletesség megszállottja Hatvannégy évesen elhunyt Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója. A karmester, zongoraművész, zeneszerző zsenialitására jellemző: a tökéletlent – egy mű hamis változatát – is tökélyre tudta vinni.”

A teljes anyag a Heti Válasz november 10-i számában olvasható.

Magyar Narancs

László Ferenc: Halál és megdicsőülés

„A gyász első sokkjában mindenki fogódzókat keres: értelmezni az értelmezhetetlent. Ki Esterházy Pétert említi, ki pedig Bartók Bélát, s persze mindannyian a közös koncertemlékeket. Most még az ateista nekrológírók is angyalokról és isteni adományokról írnak, jóllehet az érzelmes túlzás igazán nem volt Kocsis Zoltán műfaja. Mindig céltudatos, hatalmas ambíciójú, magával és másokkal rendszerint elégedetlen, nagy muzsikus volt ő, aki sohasem kereste a könnyebb, sem a népszerűbb utat. Nem különösebben vágyott a szeretetünkre, s hogy mi mégis szerettük, azt alighanem a rendkívüli emberi jelenség által felidézett kollektív zavar magyarázza. Rég elszoktunk ugyanis a bámulat fölismerésétől.”

A teljes anyag a Magyar Narancs november 10-i számában olvasható.

Jánszky Lengyel Jenő

Kocsis Zoltán emlékére

Szél süvít kint… Gyertya lobban
benn, a fénytelen sarokban.
Elfúl a szó, bánat lebben
át sötétre vált lelkemben.

Elment Zoltán. Milyen hamar…
Ám a Művész mindent akar:
alkot, játszik és vezényel,
nem törődik a szívével.

Kaposvárott ujja alatt
zongorája dalra fakadt.
Bartók-terem mágiája
volt pálcája villanása.

Fél világon ünnepeltek,
fönn, az égben jó helyed lesz:
társak várnak, ha mennybe jutsz:
Bartók, Schönberg, Richard Strauss.

Élet és Irodalom

Fáy Miklós: Saját halott

„Saját halottunknak tekintjük. Vannak ilyen emberek, akik az egész országé, minden lakosé, azoké is, akik nem is tudnak a létezéséről, mert ő olyan volt, mint a folyók vagy a hegyek, a levegő az ország fölött. Közkincs. Nem kötelező használni, nem kötelező örülni neki, de akkor is ott van, nem szabadulhat tőlünk. Nem szabadulhatunk tőle, nem is akarunk. Mondok is gyorsan valami illetlent a gyász óráiban: végtelenül szerencsések vagyunk, hogy ilyen embert gyászolhatunk. Végtelenül szerencsések vagyunk, hogy ilyen ember formálta a zenei ízlésünket, hogy ilyen ember mondta meg, játszotta el, hogy mi értékes és mi értéktelen, ki nagy komponista és ki nem az.” Tovább a teljes cikkre (regisztrációhoz kötött)

Magyar idők

Ókovács Szilveszter: In memoriam – Zoli, avagy when i’m 64

Sok muzsikus van, ki csodálatos, de a Kocsis Zolinál nincs csodálatosabb. Röviden ennyi volna. Kocsis Zoli egy erőteljes zongora meg egy bozontnyi szénakazal a magyaroknak – de mindenkinek az, az úgynevezett utca emberének is, és már az is marad. Nem a Beatles dalában unokákat a térdén lovagoltató, gyérülő hajú, 64 éves bácsi. Tovább a teljes cikkre

168 óra

Várjon Dénes: Szent dolog

„Napok óta csak keresgélem a szavakat, egész egyszerűen felfoghatatlan, hogy Kocsis Zoltán elment. Amióta kisgyermekként először hallottam róla, majd később, amikor már személyesen is figyelhettem, immáron zeneakadémista diákként, mindig azt éreztem: itt van egy ember, aki mindennél erősebb, erősebb a körülményeknél, erősebb akárkinél, erősebb olykor önmagánál is, akire az élet bizonyos törvényei talán nem is vonatkoznak.” Tovább a teljes cikkre

RTL Klub

Beszélgetés Kocsis Zoltánról az RTL Klub Magyarul Balóval című műsorában

„Csodagyerek volt, zseni lett belőle. Az AFP francia hírügynökség azt írja róla halála után órákkal: minden zenerajongó ismeri a nevét az Egyesült Államoktól Japánig.”

A beszélgetőpartnerek: Mali István, a Nemzeti Filharmonikusok zenekari menedzsere, Dubóczky Gergely karmester, Zsoldos Dávid zenei újságíró, Mácsai János zenetörténész.