I. Adagio – Allegro non troppo
II. Allegro con grazia
III. Allegro molto vivace
IV. Finale. Adagio lamentoso – Andante

A VI. szimfónia Csajkovszkij (1840-1893) utolsó kompozíciói közé tartozik, bemutatója 1893. október 28-án volt. A mű ekkor, Szentpéterváron nem okozott különösebben nagy feltűnést, mérsékelt sikert aratott. Ám néhány nappal később, november 6-án, Csajkovszkij halála napján az emberek arról kezdtek már suttogni, hogy a szimfóniában a szerző saját halálát írta meg, s emiatt nem beszélt sohasem a mű programjáról. November 14-én Csajkovszkij emléke előtt tisztelgő koncertet rendeztek, a A Hegedűverseny, az Anyegin részletei és a Rómeó és Júlia mellett a VI. szimfónia hangzott el. A koncert után írta Rimszkij-Korszakov: A közönség most elragadtatással hallgatta a szimfóniát, melynek hírneve ettől kezdve egyre nőtt, és fokozatosan bejárta egész Európát. (…) A hallgatóság lelkesedését és rokonszenvét most feltételezhetően a szerző váratlan halála váltotta ki, ami különféle szóbeszédekre adott alkalmat, sőt olyan véleményre is, hogy Csajkovszkij előre megérezte tragikus halálát. Az ilyen történetekért az emberek valósággal bolondulnak. A közönségre az hatott, hogy a szimfónia komor hangulatú utolsó tételét kapcsolatba lehet hozni ilyen előérzetekkel. A nagyszerű kompozíció hamarosan híres, sőt divatos lett.”

Csajkovszkij már a munka kezdeti időszakában (február) tudta, hogy művét programzeneként fogják majd értelmezni. Ha létezik a program akkor az biztosan „teljesen szubjektív. Utazásaim közben, mialatt gondolatban komponáltam, nemegyszer keservesen sírva fakadtam. Hazatérve, amilyen gyorsan csak tudtam, nekiláttam a vázlat elkészítésének, ami könnyen ment, négy nap alatt végeztem az első tétellel. A többi is tisztán kirajzolódott a fejemben. A harmadik tétel fele is készen van már. Ennek a szimfóniának formája sok újat nyújt, többek között a Finálé nem hangos Allegro, hanem ellenkezőleg, terjedelmes Adagio lesz. El sem képzeled, mennyire örülök, hogy tudok még dolgozni.” A komponálás nagyobbik részével a nyár végére készült el, „jól haladok, elégedett vagyok a tartalmával, a hangszerelésével már nem egészen. Nem lesz számomra meglepő, ha a szimfóniát lebecsmérlik vagy rosszul fogadják. Nem ez lesz az első ilyen tapasztalatom. De határozottan állítom, ez eddigi műveim közül a legjobb. Úgy szeretem, mint még soha egyiket sem.”