I. Andante con moto – Allegro un poco agitato II. Vivace non troppo III. Adagio IV. Allegro vivacissimo

Felix Mendelssohn-Bartholdy 1829-ben – alig egy hónappal Bach Máté-passiójának bemutatója után – Angliába utazott. A koncertelfoglaltságok mellett maradt ideje kisebb-nagyobb utazásokra is, műgyűjteményeket tekintett meg, meglátogatta Walter Scottot. Kompozíciós terveket is szőtt: „Mihelyt most nyugtom lesz, itt vagy Skóciában írni akarok egyet-mást: nem hiába van skót duda a világon!” Skóciai barangolásai során meglátogatta a Stuartok holyroodi kastélyát, az élményről így számolt be egy levelében: „Ma mély alkonyatkor elmentünk a palotába, melyben Mária királynő élt és szeretett; mutatnak ott egy kis szobát, csigalépcső vezet fel ajtajáig, onnan vonszolták ki Rizziót egy sötét sarokba, s ott gyilkolták meg%u2026 A mellette levő kápolna bedőlt, fű és borostyán növi be sűrűn, a ma már széttört oltárnál koronázták Máriát Skócia királynőjévé. Minden romos, korhadt, és derűs ég ragyogja be. Azt hiszem, megtaláltam Skót szimfóniám elejét.” A szimfónia terve tehát már ekkor foglalkoztatja Mendelssohnt. Az érzékletes leírás hangulatára rímel a majdani szimfónia bevezető Andantéjának komorsága. A mű azonban csak tizenhárom évvel később, 1842-ben készült el, s ekkor ajánlotta Anglia uralkodójának, Viktória királynőnek.