A szünet után a születésnapra szánt ősbemutató, Orbán György Ricercare című, nagyszabású kompozíciója következett. Az MR Szimfonikusok és Gyermekkórus, valamint a narrátor szerepkörében Seress Zoltán kapcsolódott az ünnepelthez. Első hallásra is világos volt, hogy a bibliai textusra (Pál apostol korintusiaknak írt I. levele) szerzett darab Orbán életművének jelentős, összefoglaló jellegű műve. S mint ilyen, az orbáni zene esszenciális esztétikai foglalata is, vagy ha tetszik: az orbáni esztétika különösen radikális megnyilatkozása. Radikalizmusa abban rejlik, hogy Orbán a darab zenéjét szándékoltan tét nélkülinek mondja, a mű gondolati magvát, az „üzenetet”, a „tanítást”, vagy nevezzük bárhogyan, a narrátor zeneietlen prózájára bízza. S hogy valóban üzenet rejlik a páli szövegben, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a magyarul elmondott szöveg bizonyos elemei vissza-visszatérnek (az ismétlés retorikai szerepével mindenki tisztában van), a kórus latin nyelvű énekének „üzenetén” viszont keveseknek van módja elmélkedni. Ám azt hiszem, hogy nem is kell, hiszen a teljes kompozíció dekoráció, Pál szavainak felerősítése. Orbán műve így radikális leszámolás az abszolút zene eszméjével. A nagyméretű díszlet mozgatását a Rádió Énekkarának jelenlegi vezetője, Somos Csaba (1970) nagy hittel irányította.

Ez a darab egy híres bibliai szöveg – Szent Pál Korinthusiaknak írott első levele 13. fejezetének – személyes interpretációja, egyféle „próbálkozás”, „olvasat”, amelynek központjában amúgy egy fúga-féleség van, ezért lett Ricercare a mű címe. Az alkotás négy szakaszra bomlik, mintegy „tételekre”, amelyek persze összefüggőek, közös témák és motívumok, valamint az egységes tempó által.