I. Dance (Tánc)
II. Eccentric (Excentrikus)
III. Canticle (Canticum)
IV. Madrid

A Négy zenekari etűdöt Sztravinszkij (1882-1971) 1928-ban fejezte be, bemutatója 1930-ban volt, Berlinben. Első három tételében az 1914-es Három vonósnégyes-darabot (hangszerelését 1918-ban fejezte be), negyedik tételében pedig a gépzongorára (pianola) komponált Etűdöt dolgozta fel. A hangszerelés nyomán a zenei anyag viszonylag kevés változtatáson esett át. A vonósnégyes-darabok eredetileg címek és előadói utasítások nélkül jelentek meg, Sztravinszkij pusztán a metronómjelzéseket adta meg a tételek elején. A kompozíció fogadtatása részben hűvös volt, a mű egyik részlete miatt egy kritikus így fakadt ki: „Ha egy ilyen részt bármiféle hely illet a vonósnégyes művészetében, közel a vég.” De azért lelkesültebb fogadtatásban sem volt hiány, az 1915-ös New York-i bemutató után Amy Lowell avantgárd stílusú verset írt a darab tételeiről: „Csinn! Bumm! Durr! / Harisnya, / Facipő, / Pendely, / Comb-csapkodó delírium; / Piros, kék, sárga / Színekben gőzölgő mámor; / Rőt, sárga, kék / Színek és hús egymásba fonódva, / Dugattyú tánc-ütemére / Goromba szövet, hús egymásba fonódva.” (Első tétel). „Sápadt hegedűszó fúj át a holdon, / Sápadt hegedű-füst viharzik a holdon, / Remegve hulló cseresznyeszirmok, / S fehér Pierrot, / Hegedűszó füstjébe takarva, / Hulló cseresznyeszirom-esőben / Sírt ás magának a friss / Földben körömmel.” (Második tétel). Végül: „Orgona brummog templom keresztgerendás íve közt, / Prüsszög, kahol, / Templom-hajóban kéken / Csavarog, ráng a tömjén / A kántáló papok feje fölött. / Requiem aeternam dona ei, Domine…” (Harmadik tétel. A verseket Fodor András fordításában idéztük.) A második tétellel kapcsolatban Sztravinszkij elmondta, hogy egy 1914-es londoni élmény ihletésére keletkezett. Angliában látta a híres bohócot, Little Tich-et. „A rángatózó, görcsös mozgást, a fel-alá cikázást, a ritmust – még a zene hangulatát, mókáját is – a nagy bohóc művészete sugallta.”

A gépzongora-etűd keletkezéstörténetéről így írt Eric Walter White: Sztravinszkij 1916 tavaszán járt először Spanyolországban, amikkor Madridba ment, hogy az Észak-Amerikából visszatérő Gyagilevvel találkozzék. Említi, mennyire élvezte a spanyol kocsmákban töltött estéket, „hallgatva a gitáros bevezető rögtönzését és a mélyhangú énekesnő meglepően fegyelmezett légzéstechnikával énekelt, fioritúrákkal díszített, hosszú arab dallamát”. A következő évben, amikor a londoni Aeolian Company pianolára írt művet kért tőle, spanyol stílusú etűdöt komponált. „Sok előttem Spanyolországban járt muzsikus örökítette meg hazatérve benyomásait az ott hallott zenének szentelt művekben. Mindenekelőtt Glinka, a hasonlíthatatlan Jota Aragonesa és Madridi éjszaka komponálásával. Örömmel hódoltam magam is ennek a szokásnak. A darabot a madridi utcák és kis éjszakai mulatók mechanikus zongoráinak és verklijeinek furcsa vegyes hangulata ihlette.”