A versenymű címe a II. Fülöp spanyol király által a 16. század második felében épített, majd a 18. században VI. Ferdinánd spanyol király idején megújított Palacio Real de Aranjuez kertjeire utal. Rodrigo az aranjuezi palota kertjének hangulatát próbálta visszaadni, ahogy ő fogalmazott: „a magnóliák illatát, a madarak énekét és a szökőkutak csobogását.”
Joaquín Rodrigo (1901–1999) 1939-ben, a 2. világháborút megelőző feszült hónapokban Párizsban komponálta máig is legismertebb művét, a Concierto de Aranjuez című háromtételes gitárversenyt. A művet Regino Sáinz de la Maza (1896–1981) spanyol gitárművész-zeneszerzőnek ajánlotta. Ő játszott a versenymű ősbemutatóján (Barcelona, 1940. november 6.) és a mű első hangfelvétele is az ő közreműködésével készült 1947-ben. A 3 éves korában egy betegség miatt majdnem teljesen megvakult zeneszerző saját hangszere nem a gitár volt, hanem a zongora, mégis tökéletesen ráérzett a gitár használatára és a spanyol nemzeti zenében elfoglalt helyére.
A versenymű címe a II. Fülöp spanyol király által a 16. század második felében épített, majd a 18. században VI. Ferdinánd spanyol király idején megújított Palacio Real de Aranjuez kertjeire utal. Rodrigo az aranjuezi palota kertjének hangulatát próbálta visszaadni, ahogy ő fogalmazott: „a magnóliák illatát, a madarak énekét és a szökőkutak csobogását.” A ritmikus, szellemes első tétel után a második tétel a gitár és más szólóhangszerek – angolkürt, fagott, oboa, kürt stb. – dialógusa. A harmadik tétel pedig – ismét a zeneszerzőt idézve – egy udvari táncra emlékeztet, amelyben a kettős és hármas ütemek mindvégig fenntartják a tempó feszességét.
A versenymű második tétele a 20. század egyik legismertebb, legnépszerűbb zenéje. Népszerűségét jellemzi, hogy számos különböző elmélet is létezik arról, hogy valójában miről is szól. A korabeli közhiedelem szerint a melankolikus hangvételű tételt Guernica 1937-es lebombázása ihlette. A zeneszerző felesége azonban egy későbbi nyilatkozatában amellett érvelt, hogy a tétel egy kétszeres emlékezés: egyrészt boldog spanyolországi nászutazásukra, másrészt első, tragikusan végződött gyermekáldásukra. A tétel népszerűsége számos feldolgozásra adott alkalmat a 20. század második felében. Különböző klasszikus hangszeres átiratok mellett elektronikus zenei, világzenei és jazz verziók is napvilágot láttak, sőt filmzeneként is felhasználták. A világhírű jazztrombitás, Miles Davis így nyilatkozott róla: „ez a dallam annyira erős, hogy minél erősebben játszod, annál gyengébb, viszont minél gyengébben játszod, annál erőteljesebb lesz.”
Joaquín Rodrigo 1991-ben e versenyműre utalva kapott nemesi rangot I. János Károly spanyol királytól, mint az „Aranjuez kertjeinek márkija”. S a műnek megadatott az is, amit nagyon kevés zeneműről mondhatunk el: Aranjuez városában emlékművet emeltek az Aranjuezi concerto tiszteletére. (Szabó Ferenc János)