A trombitára és kiszenekarra írt koncertdarab 2002-ben keletkezett. A mű ajánlása a kiváló orosz trombitásnak, Szergej Nakarjakovnak szól, aki a Müncheni Kamarazenekar közreműködésével 2006-ban, Essenben mutatta be a darabot.

 
Az elmúlt időszakban Widmann zenekari művei egyre dallamosabbakká és epikusabbá váltak, a koncertdarabok hagyományához híven pedig a humor is egyre jelentősebb szerepet kapott. A hegedűre és zenekarra komponált Kreisletrianában (1993) a szólóhangszer és a zenekar kapcsolata a mű végére egyfajta túlfeszítettség állapotába került, és újabb versenyművében Widmann ezt az állapotot tekintette kiindulópontnak. A kiváló technikájú Nakarjakov számára egészen speciális szólót lehetett írni, a tempó mindjárt a kezdet kezdetén olyan lehetetlenül gyors, hogy képtelenség volna fokozni. A virtuozitásról azonban most a szokásos tapasztalattól eltérő benyomásunk alakulhat ki.