Beethoven: V. (c-moll, „Sors”) szimfónia, op. 67
Beethoven: VII. (A-dúr) szimfónia, op 92

Vezényel: Madaras Gergely

Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Beethoven V. (c-moll, „Sors”) szimfóniája (1808) a zeneirodalom legtöbbet játszott, legismertebb, legtöbbet idézett műveinek egyike. Mellékneve nem a szerzőtől származik. Beethoven nem mindig szavahihető titkára, Anton Schindler hagyta az utókorra az anekdotát, mely szerint a komponista állítólag ezt mondta a mű híres, négyhangos nyitómotívumáról: „így kopog a sors az ajtón”. Mindenesetre a mű a III. szimfóniában megjelenő hőskultuszt folytatja, hiszen hallgathatjuk a sorsával megküzdő és sorsa fölött győzedelmeskedő hős történeteként is. Tematikus egysége pedig Liszt szimfonikus költeményeit előlegezi. A VII. szimfónia (1812) az önfeledtséget, a dionüszoszi mámort énekli meg, középponti zenei eleme pedig a (többnyire daktilikus) ritmus, a tánc, a mozdulat – nem véletlenül nevezte a művet Wagner „a tánc apoteózisának”.

Madaras Gergely (1984) az Orchestre Philharmonique Royal de Liège zeneigazgatója, számos európai és tengerentúli koncertterem és operaház rendszeres vendége, aki már az Angol Nemzeti Opera, a Savaria Szimfonikus Zenekar és az Orchestre Dijon Bourgogne karmestereként is bizonyított.