WOLFGANG AMADEUS MOZART: Titusz kegyelme – nyitány, K. 621
WOLFGANG AMADEUS MOZART: Alcandro, lo confesso – Non so d’onde viene – koncertária, K. 512
JOSEPH HAYDN: c-moll szimfónia, Hob. I:78

***
JOSEPH HAYDN: A filozófus lelke – nyitány, Hob. XXVIII:13
WOLFGANG AMADEUS MOZART: Per questa bella mano – koncertária, K. 612
WOLFGANG AMADEUS MOZART: g-moll szimfónia, K. 550

Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Kubina Péter nagybőgő

Énekel és vezényel: Stephan MacLeod

A kizárólag bécsi klasszikus remekműveket kínáló Ferencsik bérlet második estjének műsora maga is kompozíció: mindkét rész nyitányból, hangversenyáriából és szimfóniából áll, csak míg a szünet előtt a nyitány szerzője Mozart és a szimfóniáé Haydn, addig ez a szünet után fordítva van. (A hangversenyária mindkét részben Mozart műve.) Az eseményt egyedülállóvá teszi, hogy a koncert egyetlen vendégművésze különleges attrakcióval lepi meg a közönséget.

A barokk és a bécsi klasszikus korban még a muzsikusok magától értődő erényének számított a sokoldalúság. Bach csembalózott és orgonált, játszott hegedűn, csellón, viola da gambán. Ha Haydn és Mozart ma élne, helyeslőn bólintana azt hallván, hogy a svájci Stephan MacLeod egy személyben karmester és kiváló basszus, sőt arra is hajlandó, hogy kétféle tudását egyidejűleg, egyazon produkcióban mutassa meg a közönségnek. Ezt teszi ezen az estén két számban is, amikor egy-egy Mozart-hangversenyáriát énekel el gazdag, sokszínű basszusán – a saját vezényletével. A koncert többi része szintén élményekben gazdagnak ígérkezik, hiszen a két nyitány, a Titus kegyelme és A filozófus lelke értékes és tartalmas zene, Haydn 78-as számú c-moll szimfóniája pedig az 1780-as évek elejének érett stílusát dicséri. A programot megkoronázó finálé, a „nagy” g-moll szimfónia a maga sötét, borús tónusával és zaklatott lelkiállapotot kifejező karaktereivel bizonyos értelemben már a néhány évtizeddel később megszülető romantikát előlegezi. A Ferencsik bérlet izgalmas tulajdonsága, hogy a sorozat bécsi klasszikus műsorszámait a Nemzeti Filharmonikus Zenekar a stílushoz illő kisebb létszámmal adja elő, s ez karcsúbb hangzást és mozgékonyabb játékot eredményez.

A zene édenkertjébe, a bécsi klasszikus stílus remekei közé invitál a Ferencsik bérlet négy koncertje. Mozart-, Haydn- és Michael Haydn zenéje éteri hangokat ígér. A koncertek fináléja egy-egy kései Mozart-szimfónia: a három utolsó mű és a „Prágai” melléknevű alkotás. Minden műsorban hallunk Haydn-szimfóniát is, de megszólalnak nyitányok, koncertáriák, Kelemen Barnabás és Kokas Katalin hangszerén felcsendül Mozart hegedűs–brácsás Esz-dúr sinfonia concertantéja, Somlai Petra fortepianón játssza a C-dúr zongoraversenyt (K. 467). A fortepiano a hitelesség törekvésére utal – ezt jelzi az is, hogy a műveket a szimfonikus zenekari létszámnál karcsúbb együttesek adják elő. Két programot a főzeneigazgató, Vashegyi György vezényel, egyet a svájci Stephan MacLeod, aki két hangversenyáriában dirigálás közben énekel is, hiszen kiváló basszus. A harmadik esten a zenekar régi barátját, a francia François Leleux-t üdvözölhetjük: ő karmester és oboavirtuóz egy személyben – ezúttal Haydn C-dúr versenyművét tolmácsolja.