A hangverseny első száma, a Divertimento a huszonöt éves Farkas Ferenc (1905–2000) alkotása. A fiatal zeneszerző római tanulmányútján komponálta a darabot, amellyel 1933-ban elnyerte a Liszt Ferenc Pályadíjat. Az ötrészes kompozíció tételei tömörek, hangvételük derűsen könnyed, nemegyszer klasszicizáló (a harmadik tétel például a Tempo di Minuetto feliratot viseli), máskor enyhén magyaros, gesztusrendszerük kecses, hangzásuk áttetsző, formálásuk világos. A mű a 20. század elejének neoklasszicizmusát követve mindenben megfelel a divertimento műfaj hagyományos követelményeinek: színes, szórakoztató, elegáns zene. Budapesti bemutatóján a darabot Dohnányi Ernő vezényelte.

Balassa Sándor Kettősversenye két felkérésnek köszönhetően született meg: egy kürtversenyt és egy oboaversenyt is meg kellett alkotnia. A komponista egy opusban teljesítette a kettős feladatot. A darab egyik érdekessége, hogy a második tételben Mozart „nagy” g-moll szimfóniájának drámai hangjait idézi fel az első tétel kidolgozási részéből. A szólisták – Hadady László oboa- és Zempléni Szabolcs kürtművész – a világ zenei központjainak állandó vendégei.

Dohnányi Ernő nagyzenekari fisz-moll szvitje 1909-ben keletkezett. Az első tétel hat variációja – a Változatok egy gyermekdalra című művéhez hasonlóan – mind hangulatában, mind hangszerelésében sokszínű, tele sziporkázó ötlettel. A bruckneri scherzókkal rokonítható második tétel végén Mahler zenéjét megidéző kürttéma csendül fel. A románc melódiáját könnyed hangszereléssel tette varázslatossá. A fergeteges finálé rondója Mahler V. szimfóniájának utolsó tételével mutat rokonságot, megkoronázva a fin de siècle hangulatát  idéző alkotást.