Vezényel és oboán közreműködik: François Leleux

A műsor első száma Gioachino Rossini utolsó, 1829-ben komponált operájának nyitánya, mely a mű négy fontos témáját idézi meg: a csellón megszólaló idilli dallamot a kitörő vihar megjelenítése követi, az angolkürtön felhangzó pásztordal után pedig a csatába vágtató lovak dobogását halljuk.
A koncert második darabját Antonio Pasculli, „az oboa Paganinije” jegyzi. Versenyműve kivételesen nehéz oboaszólamában François Leleux, az est karmestere és egyben szólistája megmutathatja páratlan virtuozitását, könnyedségét és eleganciáját, ami a szerző méltó utódjává teszi.

A második részben Franz Schubert  kimagasló remekét, utolsó, 1825-ben keletkezett grandiózus szimfóniáját hallhatjuk, amelyet korábban tévesen egyik kései,1828-ban írott alkotásának tartottak. Az újabb kutatási eredmények azonban sikeresen azonosították az elveszettnek hitt „Gmunden-gasteini” szimfóniával. A komponista bátyjának, Ferdinand Schubertnek köszönhető, hogy a szerzője életében soha el nem hangzott művet felébresztették Csipkerózsika-álmából: az 1838–39-ben Bécsben időző Robert Schumann-nak hívta fel rá figyelmét, aki 1840-ben megjelentette. Az ismeretlenségből előbukkant érték Felix Mendelssohn-Bartholdy érdeklődését is felkeltette, aki még 1839-ben bemutatta Lipcsében. Schumann így méltatta a darabot: „Ebben a szimfóniában több van, mint szép dalolás, több, mint az a fájdalom és öröm, amelyet a muzsika már ezerféleképpen kifejezett. Ez a zene olyan régiókba vezet el minket, ahol emlékezetünk szerint még sohasem jártunk…”