Kamarazenei hangverseny
Kocsis Zoltán emlékére
R. Strauss Capriccio – Sextett
Papp Dániel, Miczki Rita hegedű, Balogh Enikő, Kertész Sándor brácsa, Lantos Szilvia, Deák György gordonka
Fúvós és vonós kamarazenét hallhatunk, olyan alkotásokat, amelyek nem gyakran hangzanak el koncerten, noha izgalmasak, különlegesek. Ami talán a legnagyobb feltűnést kelti a programban, az az utolsó két kompozíció, hiszen ilyen sok gordonka többnyire csak zenekarban szokott együtt játszani, önállóan sosem. „Képzeljük el a napkorongot, amint nagyon gyorsan forog saját mozdulatlan középpontja körül, és lángnyilakat lövell ki magából” – írja például napjaink egyik legjelentősebb zeneszerzője a Gubaidulina, akit a „ragyogó” felhangok is inspiráltak itt hallható alkotásának megírásakor 2002-ben. Az 1997-ben elhunyt Jean Françaix szintén a fényhez kapcsolódik trubadúrköltészetre utaló, 1975-ben keletkezett darabjával; dallamosság, harmonikus összhangzás jellemzi szép kompozícióját. A „csellós félidőt” az összetéveszthetetlenül egyedi stílust kialakított cseh zeneszerző alkotása nyitja, ez egy orosz népmese jeleneteinek sorozata. A műsor másik francia komponistája, Francis Poulenc szerette a fúvós hangszereket, éppen kilencven éve írt Triója is két, különböző karakterű instrumentumot állít a zongora mellé. Az oboa és a fagott mellé társul még egy fafúvós a Bartók és Kodály árnyékában maradt nagyszerű zeneszerző–népzenekutató Veress Sándor 1931-ben keletkezett művében. Ezt a kompozíciót az autentikus népzene ugyanúgy áthatja, ahogyan Bartók is népzenei élményeken alapuló önálló stílust képvisel pedagógiai és előadási darabok szűk mezsgyéjén bravúrosan egyensúlyozó 44 duójában.