A magyar közönség által is jól ismert, világhírű karmester az 1775 és 1834 közötti hatvan évben keletkezett, de szinte külön világokat képviselő remekműveket vezényel. Sylvain Cambreling az elmúlt évtizedekben neves európai és japán zenekarok, illetve operaházak zeneigazgatójaként tevékenykedett, a 2018/19-es évadtól pedig a Hamburgi Szimfonikusokat vezeti. A műsor első száma Mozart színes, változatosan hangszerelt, D-dúr alaphangnemű nyitányzenéje a régi olasz operamegnyitó háromtételes, gyors–lassú–gyors tempóelrendezésű szerkezetét követi. Leghosszabb és legsúlyosabb a szonátaformájú első tétel, melyet háromrészes, szerenádhangú Andante, végül energikus-csattanós rondófinálé követ. Ezután az oroszlánkörmeit próbálgató, de masszív zenekari tömbjeiről és vaskos humoráról már jól felismerhető ifjú Beethoven hangját hallhatjuk. A francia dirigens végül hazája egyik legjelentősebb 19. századi szerzőjének művét, Berlioz irodalmat és zenét határtalan fantáziával összekapcsoló, vérbeli romantikus szimfóniáját vezényli. A Paganini ösztönzésére született burkolt brácsaversenyben Szűcs Máté brácsaművész közreműködik. ,„Kivételes hangkultúrájával, hangszerének kiváló uralásával, illetve intelligenciával és a játék örömével veti magát bele a zenekari hangzásba, melynek szintjét kiemelkedő művészi és technikai képességeivel ötvözi.“ – Knut Weber, a Berliner Filharmonikusok zenekari elöljárója.