DOHNÁNYI ERNŐ: Ünnepi nyitány, op. 31

BARTÓK BÉLA: Táncszvit, Sz. 77, BB 86

***

KODÁLY ZOLTÁN: Psalmus Hungaricus

Horváth István tenor

Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)

Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Keller András, Vashegyi György

Száz év telt el azóta, hogy 1923-ban a Pesti Vigadóban Pest, Buda és Óbuda egyesítésének ötvenedik évfordulóját ünnepelte az ország. A protokolláris esemény sokat hivatkozott zenetörténeti dátummá vált: november 19-én egy estén zajlott le három mű – Dohnányi: Ünnepi nyitány, Bartók: Táncszvit, Kodály: Psalmus Hungaricus – ősbemutatója. A főváros százötven éves jubileuma előtt tisztelegve a Nemzeti Filharmonikusok napra pontosan a hajdani esemény évfordulóján, az eredeti helyszínen, a hajdani műsort ismétli meg.

Dohnányi Ünnepi nyitánya három dallamot dolgoz fel: saját Magyar hiszekegy című kompozícióját, valamint két közismert melódiát, Egressy Béni Vörösmarty- és Erkel Kölcsey-megzenésítését: a Szózatot és a Himnuszt. Bartók a Duna-menti népek népzenéjének motívumvilágából kívánt építkezni Táncszvitjében, végül azonban szlovák dallamot nem használt, egy arabos epizódot viszont igen. Mindez a zeneszerző kedves gondolatát, „a népek testvérré válásának eszméjét” fejezi ki zenei eszközökkel. Kodály Psalmus Hungaricusa Kecskeméti Vég Mihály zsoltárparafrázisát (az 55. zsoltárra írt változatot) zenésíti meg, és az ellenségektől körülvett, szorongattatott ember Istenbe vetett hitét állítja példaként – Trianon után néhány évvel – a magyarság elé. A Nemzeti Énekkar és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar tenorszólistája, Horváth István az operaműfaj mellett az oratorikus repertoár területén is nagy tapasztalattal rendelkezik. A koncert két vendégkarmestereként a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója, Vashegyi György mellett két másik nagyszerű zenekar, a Szent István Filharmonikusok és a Concerto Budapest dirigense, Záborszky Kálmán és Keller András lép pódiumra.