Esőnap: július 16., vasárnap
Esőszabályzat

Egmont-nyitány, op. 84
A dicsőséges pillanat – kantáta, op. 136
V. (c-moll, „Sors”) szimfónia, op. 67

Szemere Zita, Szalai Ágnes szoprán
Horváth István tenor
Cser Krisztián basszus

Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Cser Ádám

Opusok, melyek a küzdelem fogalmához kapcsolódnak. Az Egmont-kísérőzenét (1809/1810) Beethoven Goethe művéhez írta: a dráma a 16. századi németalföldi szabadságharcból meríti heroikus témáját. A Beethoven-alkotás legnépszerűbb részlete a nyitány, amely 1956 őszén gyakran megszólalt a budapesti rádió adásaiban, a magyar forradalom és szabadságharc egyik jelképévé válva. A dicsőséges pillanat című ritkán hallható alkalmi kantátát Beethoven a napóleoni háborúk befejezését követő Bécsi Kongresszus megnyitójára (1814) komponálta – a darab Európa győzelmét ünnepli a hódító hadvezér csapatai felett. A zenetörténet egyik leghíresebb darabja, az V. (c-moll, „Sors”) szimfónia ismét a küzdést jeleníti meg, ám immár nem történelmi léptékben, hanem az egyén életében. Az Ötödik a sorsával birkózó Embert állítja elénk: a hőst, aki a nyitótételben küzd, a lassúban megvallja hitét, a scherzóban visszatekint életének démonaira, majd a fináléban diadalmasan ünnepli győzelmét. Tematikus egységével, tömörségével és szöveges program nélkül is ábrázoló szellemével a szimfónia a romantikát előlegezi, a 19. század szimfonikus költeményei felé mutatva. A kantáta vokális szólistái, Szemere Zita, Szalai Ágnes, Horváth István és Cser Krisztián a hazai énekestársadalom sokféle stílusban és műfajban járatos, kiváló képviselői, a Nemzeti Énekkart és a Nemzeti Filharmonikus Zenekart vezénylő Cser Ádám a magyar karmesterek középgenerációjának sokat foglalkoztatott tagja, aki számos hazai zenekar vendégeként aratott sikereket az utóbbi években.