Esőnap: 2019. július 14., vasárnap

Az idei Beethoven-estek nyitókoncertje csupa kontraszt és meglepetés. Az Ah! perfido kezdetű koncertária magas opusszáma máris félrevezető: Beethoven huszonhat évesen komponálta a több szakaszból álló, helyenként bravúros művet, amelyet Szakács Ildikó, a Magyar Állami Operaház szopránénekese szólaltat meg. A IV. szimfónia – Schumann két északi óriás között álló görögös, karcsú leányzónak hívta – erőtől duzzadó, felhőtlen boldogságot sugárzó örömzenéje mögött ott húzódik a megözvegyült Brunszvik Josephin iránt fellángolt szerelem. Az egyes tételek a fény és az árnyék, a dallam és a ritmus, illetve a kemény akkordok küzdelmének kettősségére épülnek. A koncert második felében Beethoven formabontó műve csendül fel Ránki Fülöp és a Nemzeti Énekkar közreműködésével, Somos Csaba karigazgató vezényletével. Beethoven 1808-as szerzői estje bravúros zárószámának szánta. A rögtönzés hatását keltő zongoraszólót – a bemutatón a szerző valóban improvizált – a zongora és a zenekar párbeszéde követi, majd belép az énekkar is. A darab utolsó szakaszának zenei anyagát az 1794–95-ben komponált Viszontszerelemnek (Gegenliebe, WoO 118) az Örömóda dallamával rokonítható témája uralja. Ezért és a formai hasonlóság miatt a Karfantáziát szokás Kis Kilencediknek is hívni.

ESŐSZABÁLYZAT ÉS TÁJÉKOZTATÓ