Megjelent a Nemzeti Filharmonikusok Bartók-összkiadásának első korongja

A napokban megjelent a 31 lemezre tervezett Bartók Új Sorozat első lemeze, mely A fából faragott királyfi húzások nélküli változatát és a Kossuth „szimfóniai költeményt” tartalmazza, Kocsis Zoltán vezényletével, a Nemzeti Filharmonikusok (NFZ) előadásában. A dirigens szerint e felvételek azért lesznek etalon értékűek, mert nem csak elmélyült művészi munka áll mögöttük, hanem komoly zeneelméleti, zenetörténeti kutatássorozat.

– Most ért véget a két évre sikeredett Bartók-évforduló, tavaly a zeneszerző halálának hatvanadik, idén születésének 125 évfordulóját ünnepeltük. Termett-e a két év fontos értékeket?

– Szerintem nem kell évforduló a Bartók-ünnephez. Nekem például minden nap az. Egy évfordulót olyan vállalkozásokkal kell megünnepelni, amilyeneknek maga Bartók örülne, ide sorolnám a népzenei anyag minél szélesebb körű hozzáférésének lehetőségét vagy az olyan kiadványok megjelentetését, melyek hozzásegítenek stílusának alaposabb megértéséhez, természetesen beleértve a referenciaszámba menő felvételek elkészítését is.

– Ez utóbbit épp ön és az ön által vezetett Nemzeti Filharmonikusok készíthetik el. Sok vitát is váltott ki, mondván a pályázatot személyre szólóan írták ki, s megkérdőjelezték a vállalkozás szükségességét.

– Akik ezt állítják, félrevezetik a közvéleményt, azt sugallva, hogy mindez az én személyes ambícióm, kvázi nem volt elég, hogy korábban feljátszottam már Bartók összes zongoradarabját, most az egész életműre vetettem szemet. Egyáltalán nem erről van szó. Lehet, hogy az NFZ felvételei nem lesznek okvetlenül a piacon elérhető legjobbak, de azért mutatnak majd követendő példát, mert nemcsak elmélyült művészi munka áll mögöttük, hanem olyan, mondhatni zenetudományi jellegű tevékenység, amely alkalmas arra, hogy egyszer s mindenkorra töröljön textológiai vonatkozásban fölmerült kérdőjeleket. Így volt ez a Philips Classics cég részére készített zongoramű-összkiadás esetében is. Természetesen messzemenően figyelembe vesszük a fennmaradt vázlatokat, a publikált és publikálatlan zongorakivonatokat, s nem utolsósorban a szerzői hangfelvételeket, hiszen egy ilyen vállalkozás esetében az „utolsó kézjegy” elve mindennél fontosabb. Tehát sok kérdést kell eldönteni. Magától értetődően nem egyedül nekem, hanem egy rangos bizottságnak, amely kiváló magyar zenészekből és a legjelesebb Bartók-kutatókból áll. A zongoraművek felvételeihez hasonlóan most is tágabb lehetőség nyílik ily módon a jelenleg forgalomban lévő kottakiadások hibáinak orvoslására. Számos műről még azt sem tudjuk biztosan, hogy maga Bartók az életmű részének tekintette volna-e. Ezért nem is összkiadásnak nevezzük, hanem Bartók Új Sorozatnak. Hiszen fedezhetnek még fel új műveket, új változatokat, s egyáltalán: soha semmi nem lehet igazán készen.

– Nem biztos, hogy a személyes becsvágyat el kell hárítani, hiszen nem érdektelen hogy ön mit gondol épp Bartókról, és hol tart a Nemzeti Filharmonikus Zenekar.

– Így van meg nincs is így. Én ebben a projektben faltörő kosként kezdtem, de mára meggyőződésemmé vált, hogy ebben a munkában oroszlánrészem kell, hogy legyen. Hangsúlyozom, nem lesz rövid a munka.

– Milyen hosszú munkára készül?

– A zongoradarabokat 15 évre prognosztizáltam, és kilenc év lett belőle. Most is hasonlóra számítok.

– Egyelőre a Nemzeti Kulturális Alap jóvoltából három évre 200 millió forint áll a rendelkezésükre. Mi lesz később?

– Nem foglalkozom vele. Ha nem leszünk sikeresek, akkor nem folytatjuk. Ha igen, bizonyára kerül rá pénz.

– Egy összkiadás azért is problematikus, mert a nagy műveknek úgyis számos jó interpretációját ismerjük, a kevésbé fontosakra pedig kevés figyelem jut.

– Nem lehet úgy belevágni, hogy a kevésbé jelentős művekre nem fordítok ugyanannyi figyelmet, mint a nagyokra. Épp ellenkezőleg; ezekhez még nagyobb szeretettel kell nyúlni. S példákkal tudom igazolni, hogy megéri. Hiszen nem egyszer az előadás olyan öltözéket ad a darabra, amelytől annak rejtett értékei felerősödnek, és teljes szépségükben megmutatkoznak.

– Megjelent az első lemez, A fából faragott királyfi és a Kossuth-szimfónia, amit maga Bartók Béla „szimfóniai költeményként” aposztrofált.

– Textológiailag meglehetősen világos e két mű. A fából faragottból nem a Bartók által meghúzott, hanem a teljes változatot játsszuk. A Kossuth-szimfónia esetében pedig végre beletekinthettem az eredeti tisztázatba és felgöngyölíthettem a sajtóhibákból és kézirat-félreolvasásokból álló tévedéssorozatot. Talán ez az első olyan felvétel, amely maximálisan figyelembe veszi a kéziratot.

– Mi lesz a következő lemez?

– Bartók fiatalkori hegedűversenyének felvétele következik Kelemen Barnabással, amellyel együtt két régi, a Budapesti Fesztiválzenekarral készített felvételem is megjelenik, a Scherzo és a Rapszódia, a zenekart Fischer Iván vezényli. Az érett kori zongoraversenyek tekintetében azonban amondó lennék, hogy a Fesztiválzenekarral készített felvételeim helyett Ránki Dezsővel újat csináljunk.

– Nem hívja meg Fischer Ivánt vezényelni esetleg?

– A Fesztiválzenekarnak létezik saját sorozata. Nagyszerű produktumok, de bevallom, stilárisan, a szerzői idiómák tekintetében vannak problémáim azokkal a felvételekkel. Úgy érzem, mintha egy kiváló külföldi zenekar játszana Bartókot. Tökéletesek, de nekem ez nem elég.

Az üzleti szféra is finanszírozná
 
A Bartók Új Sorozathoz szükséges anyagi források megszerzését a Török András vezette Summa Artium vállalta. Elképzelése szerint jelentős hányadot vállalna az üzleti szféra, ám eddig csupán négymillió forint magánforrást és százmilliós nem pénzbeli támogatást kaptak. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a MÜPA ingyen bocsátja a felvétel rendelkezésére a Bartók termet. A Nemzeti Kulturális Alapprogram kétszázmillió forinttal támogatta a projektet.

Hamvay Péter
(Népszava, 2006. december 29.)