Kelletlen válasz – Fischer Iván újabb megnyilatkozására (Vita – 4. rész)
2004. 01. 24.
Szomorúan és kelletlenül kényszerülök ismét a nyilvánosság előtt kiigazítani Fischer Iván úr legújabb állításait:
1. Nem szokásom „személyeskedő, sértő kifejezésekkel” illetni a sajtó nyilvánossága előtt senkit – most sem tettem.
2. Fischer úr legutóbbi írásában ismételten ferdít a tényeken, és erről maga az újságolvasó is meggyőződhet. Most úgy tesz, mint aki nem tudja, hogy a Nemzeti Filharmonikusok elnevezés hosszú nevű intézményünk (Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár Kht.) hivatalos és közkeletű rövidített változata. Ám ő eredeti nyilatkozatában az általa egyébként túl soknak tartott állami támogatást egyedül a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak tulajdonította.
3. Vajon mire alapozza Fischer úr, hogy – egyébként joggal sikeres – zenekara nemzeti intézmény? Esetünkben az alapító okirat mondja ezt ki. Még ha sikeresen lobbizott is tavaly 300 millió állami forintért, és ezt az összeget a költségvetés technikája ún. „külön sorban” említi is, azért ez tán még nem jogforrás az általa használt címre. Ellenben tetszetős hivatkozási alap további támogatási igényeihez.
4. Ki merne komolyan egyenlőségjelet tenni saját házi könyvtára és a Szabó Ervin Könyvtár között? Kottatárainkat összehasonlítva azonban Fischer úr valami hasonlóval próbálkozik.
5. Ha valakinek sok ideje van, nézzen utána a Népszabadság 2003. október 15-i számában, milyen „hivatalos forrás”-ból származik a Fischer Iván által emlegetett információ. A mi hivatalos forrásunk, a kulturális tárca mindenesetre tavaly arról tájékoztatott pecsétes levelében, hogy támogatásunk tovább csökken az előző évihez képest. (Véletlenül és összességében nagyjából annyival, amennyit a Fesztiválzenekar kap.) Az idén arról kaptam tájékoztatást, hogy a tavalyihoz képest is további több mint 130 millióval kapunk kevesebbet előreláthatólag. Valahogy mégsem vitt rá a lélek, hogy e keserű tényeket a sajtó elé tárjam, arra meg különösen nem, hogy nekiálljak kotorászni Fischer úrék zsebében. Bajainkat, problémáinkat a realitások figyelembevételével igyekszünk emberi szóval, házon belül megoldani.
6. A zenekari létszámmál való zsonglőrködés nem az éri kenyerem. Ha valakit érdekel e szakmai kérdés, javaslom, keresse fel a világ nagy és kisebb zenekarainak internetes oldalait, és a konzekvenciákat ki-ki vonja le maga. Mindenesetre a karnagy úr írásának e pontja mélyen elgondolkoztatott: ha 67 főt tüntetnek fel saját honlapjukon együttesük tagjaként, majd most azt írja, hogy múlt heti koncertjükön a „Fesztiválzenekar 104 muzsikusa ült a színpadon”, ezt mindenképpen bravúrként kell elkönyvelnem. Mi mindenesetre kiemelt adózóként évente majd félmilliárdot fizetünk – vissza – munkavállalóink jövedelme és alaptevékenységünk után különböző járulékok formájában az ország kasszájának.
7. Minthogy Fischer úr nemigen vesz részt a hazai zeneélet demokratikus szakmai fórumainak munkájában, nyilván nem értesült arról, hogy. az előadóművészek, a művészeti együttesek státusát, az állami szerepvállalás kereteit egy törvény készül szabályozni – a jelek szerint a szakma örömére, a közönség hasznára. Emellett a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségét felkérték egy, a zenekarok működését és a közönség szokásait kutató EU-felmérésben való részvételre: Várjuk építő javaslatait ez ügyekben. Bizonyára több haszna lenne az ez irányú szakmai eszmecseréknek, mint a sajtóüzengetéseknek, melyeket előbb-utóbb maga az olvasó un el. Én mindenesetre a magam részéről lezártnak tekintem ezt az áldatlan polémiát.
Kovács Géza ügyvezető igazgató,
Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár Kht.
(Népszabadság)
A Vita további részei: