Kocsis Zoltán a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatójaként egyre bátrabban él a fenomenális akusztikájú Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem kínálta lehetőségekkel. Nagyszabású oratórikus műveket ékel a műsorba, amelyek más helyszínen nemigen hangozhatnának el. Legutóbb Bach h-moll miséjét dirigálta.

Karácsony ünnepi áhítatában mi sem mélyíthetné el jobban a megilletődésünket, mint egy monumentális Bach-mise. Az 1649-ben lezárt gigászi h-moll misét évtizedeken át érlelte a zeneszerző géniusz. Nem liturgikus céllal és nem is megrendelésre készült, saját inspirációjára írta, a korábbi lutheránus rend szerinti tételeket élete végén katolikus misévé fejlesztve. Halála előtt egy évvel végül is oeuvre-jének monumentális összegzése került ki a keze alól.

Nagy fába vága hát a fejszéjét Kocsis Zoltán s a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar, amikor ezt a grandiózus egyházi művet kimunkálta, és mesteri fokon – s nem mellesleg magas hőfokon – közönség elé vitte. A kantátákból összefűzött Karácsonyi oratóriummal például jóval könnyebb dolga lett volna. A h-moll mise a Bach-irodalom legfáradságosabban elérhető, ám annál szebb panorámát kínáló csúcsa. A zeneköltőnek sajnos sosem nyílt alkalma arra, hogy teljes egészében hallhassa: elejétől a végéig csak 1838-ban adták elő a berlini Singakademie hangversenyén.

Kocsis Zoltán energikusan indította a 24 részből összeálló misét; hamarosan benne találtuk magunkat a sűrűjében. Az ötszólamú kórus intonálta Kyrie eleison könyörgést a zenekarral közös énekkari fúgák egyetlen, hömpölygő folyamba torkollása követte. A Christe eleison két szopránjának duettje finom lírára váltotta a tömör hangzást. A diadalmas Gloria tételében a zenekar egyre gazdagabban árnyalt muzsikáját az énekesszólók tették még változatosabbá. A Laudamus te koloratúr szopránáriához szépen átélt hegedűszóló társult, a Domine Deust pedig bensőséges fuvolaszóló kísérte. A Qui tollis kórusszöveg zenéje a korábi 46. kantáta lírai esdeklést intonáló újrafogalmazásával nyűgözte le a közönséget. A Qui sedes fájdalmasan melodikus altáriája az oboával dialogizált, ahogyan majd a basszusária a kürttel és a fagottokkal. A tétel zárásakor újabb, hatalmas lendületet kapott Kocsis keze alatt az énekkar és a zenekar. Külön méltánylandó a mise megannyi érzelmi árnyalatát, színe-virágát ecsetelő kórus lenyűgöző teljesítménye (karigazgató: Antal Mátyás).

Az ugyancsak nagyszabású Credo tételt pazar változatossággal vezette elő a zenekar és a kórus; külön élményszámba ment, amikor a gregorián dallamra (Credo in unum Deum) komponált ötszólamú kórusfúgához két hegedűszólam csatlakozott. Érzelmek hatalmas váltását hozta az Et incarnatus est (Testet öltött az ige), melyet a keresztre feszítés, a Crucifixus végletes drámája követett, a tragédia bekövetkeztéhez illő, sűrűn visszatérő, gyászosan lassú tétel szenvedésmotívumával. A megrázkódtatás után Bach ismételten végletes érzelmi váltást követelt a zenekartól és a hallgatóságtól: a feltámadás, az Et resurrexit üstdobokkal tomboló krisztusi újjászületésének diadalát. A Sanctus iramló lüktetése, a Hozsanna (Osanna) dicsőséges monumentalitása, a Benedictus fuvolával kísért, harmonikus tenoráriája, a lélek mélységeit érintő altária az Agnus Dei tétel kezdetén – mind-mind végletes hangulatok hullámverésében tartotta a hallgatót, hogy a misezáró Dona nobis pacem kórus meg a zenekar titáni fináléja rázza föl a révületből.

A sors úgy hozta, hogy a koncert másnapján, karácsony éjjelén, a Mezzo csatornán véletlenül rákapcsoltam a h-moll mise előadására. A jóval kisebb létszámú kölni zenekar és kórus lírai előadása megejtő volt ugyan, de korántsem olyan szenvedélyes és monumentális, mint a Nemzeti Filharmonikusoké. Nem rejthetem azonban véka alá, hogy az itteni hangverseny szólistái – talán Hajnóczy Júliát leszámítva – korántsem énekeltek olyan élményszerűen, mint a kölni koncert magánénekesei (akik amúgy nem a világhírű sztárok közül valók). Nem tudni, hogy a Müpa korábbi katalógusában még szereplő Bretz Gábort és Brickner Szabolcsot miért nem sikerült megnyerni.

Bach: h-moll mise
A Nemzeti Filharmonikusok jótékonysági koncertje az UNICEF javára

Vezényelt: Kocsis Zoltán, közreműködött: Hajnóczy Júlia, Sáfár Orsolya szoprán, Schöck Atala mezzoszoprán, Mukk József tenor, Horváth Ádám basszus-bariton, a Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás)

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Metz Katalin
(Magyar Hírlap. 2008. december 28.)