(…)
Másnap Kocsis Zoltán vezényelte el a Diótörőt. Kár, hogy nem mond túl sokat az, hogy a legjobb Diótörő volt, amit életemben hallottam, mert csak az operaházi előadások zenéjét kellett túlszárnyalni, amihez talán szárnyak sem kellenek. A cselekményt bábokkal és emberekkel játszották el a bábszínháziak a MűPa pódiumán, és persze a látvány kínban volt a második rész tisztán táncra elképzelt jeleneteinél, de nem sokat számított, mert úgyis csak a zenére lehetett figyelni. Az ember persze tudja, hogy a Diótörő remekmű, de más tudni, és más tapasztalni – a tapasztalatot köszönhetjük most a Nemzeti Filharmonikusoknak.
(…)

Fáy Miklós
(Népszabadság, 2007. december 27.)