B, mint…
Magasztosság; világos, mély karmazsinszín, szegfűszegillat. Férfias energia. Homály. Vidám szerelem, tiszta lelkiismeret, remény. Kedvesség és gyengédség. Az elöljárók méltósága. Puha, édes, nőies. Fenség. Nyugalom. - Ilyen és ehhez hasonló szavakkal jellemzi az 1770 és 1815 közti zeneelmélet-írás a B-dúr hangnemet. E. T. A. Hoffmann a tavaszi erdő fuvoláit és pánsípjait asszociálja e hangnemhez, William Gardiner szerint viszont a B-dúr "mind közül a legérdektelenebb. Nincs benne elegendő tűz ahhoz, hogy fenséges vagy nagyszerű lehessen, a dalokhoz pedig túlontúl unalmas". […]
Tovább