Május 18-án rossz idő volt Magyarországon, koraeste Budapesten is szakadt az eső. A Művészetek Palotájában a Nemzeti Filharmonikus Zenekar két monumentális művet, Brahms fiatalkori d-moll zongoraversenyét és Bruckner IV. Esz-dúr szimfóniáját játszotta. […]

Közönségünk az elmúlt napokban már találkozhatott a következő szezonunk bérleteit hirdető plakátjainkkal, szórólapjainkkal és az évad teljes programját tartalmazó Koncertnaptárunkkal. […]

2005. április 22., 24.<br>Két remek koncerten jártam a múlt hét végén, olyanokon, amelyek talán több figyelmet érdemelnének annál, mint amennyit kapnak. Az NFZ muzsikusai kamaraesteket, illetve gyerekeknek szóló hangversenyeket adtak. […]

Égen-földön-vízen<br>
a Nemzeti Filharmonikusok és a Ludwig Múzeum rendezésében<br>2005. május 8. […]

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar két nagyszabású művet játszott április 8-án a Nemzeti Hangversenyteremben, így a hagyományos koncertnyitány elmaradt. Az est Beethoven Esz-dúr zongoraversenyével kezdődött, a szólót egy fiatal argentin hölgy, Ingrid Fliter játszotta. […]

Lapunk is beszámolt az ismert zenekritikus és publicista, Norman Lebrecht Evening Standardban megjelent, a Művészetek Palotájáról szóló cikkéről. Melyben az angol újságíró fájlalta, hogy nem a Budapesti Fesztiválzenekar, hanem a Kocsis Zoltán által vezetett Nemzeti Filharmonikus Zenekar költözhetett a Művészetek Palotájába. […]

Lebrecht kritizálja Kocsisékat […]

Norman Lebrechtet sokan kedvelik és tisztelik vitriolos írásaiért. Ám a zenei világban azt is sokan tudják, hogy Lebrecht nemcsak a tekintélyeket, hanem gyakran a tényeket sem tiszteli. Sajnálatos példa erre az Evening Standard március 30-i számában megjelent, a budapesti Művészetek Palotájáról írott kolumnás cikkének néhány passzusa. Ezekben olyan megalapozatlan, téves és hamis állításokat fogalmaz meg, amelyek mindenképpen helyreigazítást kívánnak. […]

Budapest három év alatt csodálatos új koncertteremet épített. Miért épít London évtizedekig rosszakat? A világ legújabb koncertterme a Duna partján nyílt meg. Sok tekintetben mindent tud, amit egy modern teremnek tudnia kell. Az előterek impozánsak, anélkül, hogy palotaszerűek lennének, a belső díszítés okosan pasztellszínű, az akusztika változtatható és összehasonlíthatatlanul jobb, mint bármelyik londoni vagy párizsi teremé, ami el is várható a tervező Russell Johsontól, aki nyolcvanon felül továbbra is tökéletes hangzásra törekszik. […]