Kieselbach Tamás könyve - mely Aradi Péter ötlete nyomán született - rendkívül szép kiadvány. Megszámlálhatatlan mennyiségű fotót tartalmaz festményekről, fényképekről, plakátokról. Nagyon érdekes kérdés: zene és képzőművészet kapcsolata. Hogyan fest le dolgokat, érzéseket, helyszíneket a zene, hogyan késztet alkotásra egy muzsika egy festőt, milyen vizuális élmények indíthatnak komponálásra egy zeneszerzőt, és így tovább. […]

Európa két legjobb zenekara közt sem vallanak szégyent a Nemzeti Filharmonikusok, különösen, ha Bartókot húznak. És szó lesz még egy szemrevaló hölgyről, aki mintha pályát tévesztett volna. […]

Mielőtt 1987-ben úgy döntött, hogy felveszi a karmesteri pálcát, Kocsis Zoltán (49) zongoristaként már régen meghódította a világ zenei központjait. […]

A Magyar Nemzeti Filharmonikusok a Brucknerhausban […]

Kedden a linzi Bruckner-házban vendégszerepeltek a Magyar Nemzeti Filharmonikusok, magával ragadó Liszt-Bartók-műsorral szolgálva, és karnagyuknak, Kocsis Zoltánnak megadva a lehetőséget ahhoz, hogy művészetének minden billentyűjét lenyomja.
[…]

Kocsis Zoltán közel tíz éve vezető karnagya a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak. Ennyi idő alatt bőven volt módja tökéletesíteni karmesteri képességeit (ez az új tevékenység nem éppen magával értetődő, még egy ilyen sokoldalú zongoraművész esetében sem), valamint alaposan megismerni együttesét, amely jelenleg kitűnő zenei egészségnek örvend. (Erről nemrég személyesen is meggyőződhettünk Párizsban, a zenekar revelációszámba menő hangversenyén.)
[…]

Csak röviden utalnék arra a néhány hónapja lezajlott vitára, amely a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott Bartók CD-összkiadás kapcsán robbant ki. […]

Az ember hajlamos volna azt gondolni, az év legnagyobb ünnepére való készülődés finisében nem sokan vágynak hangversenyen tölteni estéjüket - meglepődtem, milyen kellemesen megtelt a nézőtér egy nappal karácsony előtt, a NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR koncertjén. […]

Zenéről jobb nem írni, tudjuk. Főleg, ha nem zenekritikus, -esztéta, -történész vagy efféle komoly, hozzáértő tudós az ember. Így aztán itt nem lesz elemzése kvartszext akkordoknak, stringendónak vagy domináns szeptimnek, ez a riport arról szól, hogyan kísértem el rácsodálkozó szemlélőként a Nemzeti Filharmonikusokat Párizsba, Amiens-be és Luxemburgba koncertről koncertre, s hogyan lettem részese egy olyan életformának, melyben a zene, a zenélés nem a lélek fényűző luxusa, hanem mindennapi lételem. A közönség soraiba vegyülve, a színpad szélén meghúzódva, a bőgősök közé "rejtőzve" és a "mindenlátó pozíciójában", a Salle Pleyel impozáns karéjában ülve. […]