Kocsis Zoltánt zongoristaként már egészen fiatalon megismerte a nagyközönség, az utóbbi években viszont többet látjuk a Nemzeti Filharmonikus Zenekar karmestereként, mint koncertszólistaként.

Ezért talán nem meglepő, hogy legújabb zenei vállalkozásában merít egyrészt a Bartók és Debussy zongoraműveiről szerzett alapos ismereteiből, másrészt mindabból a tudásból, amit a zenekarról e szerzők zongoraműveinek hangszerelése során szerzett.

A Hungarotonnál megjelent, Kocsis Zoltán hangszerelései (Debussy és Ravel) című CD-n a kettős szerepet betöltő Kocsis a Nemzeti Filharmonikusokat vezényli, az énekes szólista Hajnóczy Júlia. Kocsis néhány kevésbé ismert zongoradarabot és zongorakísérettel megírt dalt választott ki és látott el új, gazdag hangzással. A Debussy-művek között szerepel a skótduda inspirálta Marche écossaise, két Image és az Ariettes oubliées című, Paul Verlaine verseiből készült dalfüzér. Kocsis ezenkívül meghangszerelte Ravel művének, a Couperin sírjának két eddig hiányzó tételét (a fúgát és a toccatát), és elhelyezte őket a zeneszerző által hangszerelt további négy tétel mellett.

A Debussy-féle dús zenekari hangzás visszaadására leghívebben a dalok képesek.
A szordínós vonósok mindjárt a C'est l'extase langoureuse legelejétől megidézik a francia mesterre oly jellemző ködfátyolos hangzást. Kocsis finom pasztellszínekből ragyogtatja elő ezt a dalt és még több másikat, nem engedi szabadjára a nagyzenekarban rejlő energiákat. A hárfa és a kürtök vagy a szóló angolkürt és a fafúvósok összjátéka olyan, mintha maga Debussy hangszerelte volna a dalokat.
Az Ariettes oubliées a Filharmonikusok nagyszerűen összehangolt előadásával kápráztat el. Persze Hajnóczy Júlia sem kis mértékben járul hozzá az összhatáshoz, habár érzésem szerint a fiatal szoprán hangjának még érnie kell ahhoz, hogy kellően erős és minden regiszterben egyenletes legyen. A csendes, elbeszélő részekben a legjobb, és bár a forte magas tartományában kicsit bizonytalan a hangja, nagyobbrészt azonban mégis kellemes.

Kocsis hangszerelései közül nem mindegyik egyformán meggyőző. Némelyik, például Debussy Marche-ja, a harmadik Image vagy a raveli Toccata, itt-ott nehézkes, hiányzik belőle a Debussy és Ravel saját hangszereléseinél megszokott, kifinomult egyéni hangzás. Kétségtelen azonban, hogy Kocsis zenekari megoldásai mindig mély benyomást tesznek.

A CD akusztikailag tiszta, kidolgozott. A zenekar játéka és Kocsis karmesteri irányítása végig kiváló. Debussy és Ravel kedvelői bizonyára nagy örömmel fogják hallgatni ezt az új CD-t.

Kocsis Zoltán hangszerelései – Debussy és Ravel, Nemzeti Filharmonikus Zenekar, vezényel Kocsis Zoltán, közreműködik: Hajnóczy Júlia, szoprán
Hungaroton HCD 32106

Kevin Shopland
(The Budapest Sun)