„A kórusmű Szent Cecília életének azt az epizódját eleveníti fel, amikor az angyal menyegzője estéjén megmutatkozott férjének, Valerianusnak, majd később a férj testévérének, Tiburtiusnak is.

A történet szerint ugyanis Cecília családja kérésére – vagy inkább nyomására – házasságot kötött Valerianussal, aki akkor még pogány volt. Cecília az esküvő után, amikor már kettesben voltak, elmondta neki titkát: titokban már régebben felvette a keresztény hitet, szíve és teste tisztaságát pedig egy angyal őrzi. Erről Valerianus is meggyőződhet, feltéve, ha elfogadja Cecília hitét, és megkeresztelkedik. Valerianus még aznap éjjel elzarándokolt I. Orbán pápához, aki azonnal meg is keresztelte.  Mikor visszaért és belépett a szobába, megpillantotta Cecília őrangyalát, aki ezután liliomból és rózsából – vagyis a szüzesség és a vértanúság jeleiből – font koszorút tett mindkettőjük fejére. Utána hasonlóképpen járt Valerianus testvére, Tiburtius is.

E pillanat talán legszebb ábrázolása Francesco di Giovanni Botticini (1446–1498) festményén látható, mely a kompozíció inspirációforrásául szolgált. A kórusmű azonban nem meséli el magát a történetet, csupán a csoda pillanatát jeleníti meg, amikor a két testvér számára – akik eddig nem hittek semmi földöntúliban – hirtelen megnyilvánulnak egy másik létezésforma addig rejtett dimenziói.

A Lilium et rosában azokat a kísérleteket folytatom, amelyekkel kórusműveimben az elmúlt hat évben foglalkoztam : a kórus természetes hangzása olyan effektusokkal egészül ki, melyek egyfelől a szöveg nonverbális kifejeződései, másfelől újabb állomások a személyesebb jellegű kóruseszköztár kialakítására irányuló törekvésemben. A többszörösen osztott, olykor csaknem egymást visszhangzó szólamok egy nagy katedrális képét idézik, míg a rejtettebb, titokzatosabb, finomabb szólamszövés (a festményhez hasonlóan) az érett reneszánsz gazdag és erőteljes kifejezésmódjához közelít, az áttetsző, egymásba átnyúló hangzatok, a lebegés során kialakuló ritmikus motívumok pedig a kórushangzás textúrájának különleges oldalát tárják fel.”

Beischer-Matyó Tamás