Mirror Hall evenings 3
A csellóverseny szólistája Kántor Balázs, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szólamvezető csellóművésze
Két bibliai kapcsolódású zenemű ölelésében hangzik el a versenymű-irodalom egyik gyöngyszeme, amely a szólóhangszer minden adottságát kiaknázza, színesen, változatosan. A C-dúr csellóverseny az Esterházy-udvar kitűnő muzsikusa, Joseph Weigl számára készült az 1760-as években, de csak kétszáz évvel később fedezték fel, Prágában. A bécsi Zeneművész Egyesülettől az 1770-es évek közepén érkező megrendelés A Tóbiás hazatérése oratórium megírására valódi dísz volt Haydn kalapján. Az ekkor még Európa zenei életétől elzárva, az Esterházy-udvarban élő és alkotó zeneszerző addigi legambiciózusabb kompozíciójával tett eleget a felkérésnek, noha az apokrif ószövetségi történetet feldolgozó oratórium népszerűségét ma már erősen elhomályosítja két kései testvére, Az évszakok és A Teremtés. A pár évvel korábban keletkezett 49. szimfónia moll hangneme miatt különleges, ráadásul a korban szinte alig használt f-mollt választott a szerző. Rendhagyó módon első tétele nem gyors, hanem lassú; a végletesen szomorú zene már-már kétségessé teszi, valóban szimfóniát hallunk-e vagy netán nagyheti meditációt, amelyhez egyébként a mű megkülönböztető neve is kapcsolódik. A többi három tétel is hihetetlenül izgalmas, viharos, szenvedélyes. A gyönyörű műsort kínáló koncertet olyan környezetben élvezhetjük, amelynek atmoszférája rokon azzal, amelyben Haydn is alkotott, hiszen az Ybl Miklós tervezte palota fenséges neoreneszánsz külseje mögött klasszicista enteriőr rejtőzik.