Cseh zeneszerző, 1824. március 2-án született egy csehországi kisvárosban Litomyšl-ben. Apja serfőző mester volt. Smetana tehetsége korán megmutatkozott. Négyéves korában már olyan ügyesen hegedült, hogy beültették a felnőttek vonósnégyesébe. 1830-ban nyilvános hangversenyen léptették fel. 1831-ben a család átköltözött Jindrichuv Hradec-ba, ahol Smetana már rendszeres zenei képzésben részesült. 1839-től a prágai gimnáziumba járt, megalakította első vonósnégyesét és zongoristaként is jelentős sikereket aratott. Egyik példaképe Liszt Ferenc volt. Ekkoriban kezdett el intenzíven érdeklődni a zeneszerzés iránt. Tanára, Josef Proksch ingyen vállalta képzését. Egy ideig a Thun grófoknál vállalt házitanítói állást, majd elhatározta, hogy magán zeneiskolát alapít. Az iskolaalapításhoz Liszt Ferenctől kért (és kapott) anyagi támogatást. Az 1848-49-es politikai események őt is megérintették, de a császári bosszú elkerülte. Ám 1856-ban úgy érezte, hogy jobb, ha külföldön keresi boldogulását. Elfogadta a göteborgi városi zenekar zeneigazgatói posztját és átköltözött Svédországba. Kiegyensúlyozott és boldog évek következtek. Betekintést nyert az európai zenei életbe, megismerkedett a legfontosabb zeneszerzők, Liszt, Wagner, Schumann munkáival, többekkel személyes kapcsolatba is került. 1861-ben a Habsburgok gyengülése nyomán enyhült a politikai légkör Csehországban és Smetana elhatározta, hogy hazatér. Nemcsak zeneszerzőként, hanem a cseh zenei élet szervezőjeként is igen aktív. Kezdeményezője lett a Cseh Nemzeti Színház felépítésének, hangversenyeket szervezett, zenekarokat, kórusokat, kamaraegyütteseket alapított. 1863-ban megírta a "A brandenburgiak Csehországban" című operáját, melyet beküldött egy cseh dalmű-pályázatra. A darabnak járó jogos első díjat csak az opera beadása utáni harmadik évben ítélték oda, igaz addigra már nem is lehetett tovább halogatni: a mű 1866-ban zajos sikert aratott. E siker nyomán Smetana gyorsan befejezte második operáját is ("Az eladott menyasszony"), mely az 1866. május 30-i bemutatón ismét lelkesedést váltott ki. Ezek után már nem lehetett halogatni a döntést: Smetanát 1866 őszén kinevezték az opera karnagyává. Hamarosan megtisztította a színház repertoárját, csak elsőrangú műveket állítottak színpadra, átszervezte a társulatot. További operákat komponált: Dalibor (1865-67), Libusa (1869-72), A két özvegy (1873), A csók (1875-76), A titok (1877-78). 1874-ben rohamosan romlani kezdett hallása, októberre teljesen megsüketült. Visszavonult a világtól, elköltözött Prágából, de a zeneszerzést nem adta fel. Ekkor komponálta hatrészes szimfonikus ciklusát a "Hazám"-at. (Vyšehrad, Moldva, Sárka, Csehország erdői és mezői, Tábor, Blanik.) Ennek az időnek a termése az e-moll vonósnégyes ("Életemből") valamint egy sor zongoramű és dal. 1884-ben februárjában abbahagyta a komponálást és két hónappal később egy prágai elmegyógyintézetbe szállították, itt érte a halál 1884. május 12-én.