Hangszerek nélküli, tisztán vokális zenét, kórusművet jelent, a kifejezés pedig csakugyan a hasonlóan csengő kápolna szóból ered. A XVI. században ugyanis a pápai Sixtus-kápolna karzatán csak énekesek számára volt hely, így az ő helyük, az ő előadásmódjuk egyaránt: a cappella. A többszólamú előadásmód a polifon egyházi zenében volt használatos, majd a kantátába „költözött át”, itt azonban már hangszeres szólamok is kísérték.