Budapesten és Szegeden koncertezik a fiatal generáció egyik legígéretesebb zongoristája, az orosz Denis Kozhukhin, aki 24 éves kora ellenére számtalan rangos elismerést tudhat már magáénak. A budapesti koncertre készült, amikor pár percre megzavartuk kérdéseinkkel a próbateremben. Állta a sarat, és a rá jellemző közvetlenséggel válaszolt.
 

Korán kezdtél zongorázni. Mi adta a kezdőlökést hozzá?

 
A szüleim mindketten muzsikusok. Anyám maga is zongorista, így ő volt az első tanárom, öt éves koromtól. Apám kórusvezetőként dolgozott, így az éneklésbe is belekóstoltam, de a zongorát választottam, és azzal kezdtem el komolyabban foglalkozni. Végérvényesen akkor dőlt el, hogy ezen a pályán maradok, és hivatásos zenész leszek, amikor Dimitrij Baskirovval, későbbi tanárommal találkoztam, aki magával vitt Madridba, a Zsófia Királyné Zeneművészeti Főiskolára tanulni.

 
Madridban több díjat is nyertetek a Cervantes Trióval. Működik még ez a formáció?

 
Sajnos jelenleg parkolópályán van a projekt, ugyanis nagyon sokat utazom, és sokkal több időt kellene fordítani a folyamatos működésére. Egyébként egyformán szeretem a nagyzenekari munkát és a kisebb formációkat is, de azt hiszem fontos, hogy a kamarazenével alaposan megismerkedjenek a zenészek, mielőtt teljes együttesekkel állnak színpadra. A kamarazene megnyitja az ember füleit. Remélem, a Cervantes Trió sem marad annyiban.

 
Igencsak meggyőző az elmúlt években begyűjtött elismerések, díjak listája. Melyikre vagy a legbüszkébb, és miért?

 
A legutóbbira, a Queen Elisabeth verseny megnyerésére, mert ez a világ egyik legnehezebb ilyen megmérettetése. Utána pár napig tényleg fülig ért a szám. Persze nincs sok idő ilyenkor örülni. Nem ülhetünk babérokon, az élet megy tovább.

 
A díjak és a versenyek hasznosak egy zenész pályafutása szempontjából, de maga a zenélés, a fellépések sokkal fontosabbak. Így sokkal többre tartom például, hogy Kocsis Zoltán meghívására játszhatok Magyarországon is.

 
Honnan ismered Kocsist?

 
Tanítványa voltam négy éve Madridban, ahol mesterkurzust tartott meghívott professzorként. Érdekes, hogy az első órán, amelyet tartott nekem, ugyanez a Prokofjev zongoraverseny volt terítéken, mint amit a Nemzeti Filharmonikusokkal hamarosan előadunk. Kocsis elképesztő zenész, akit zeneszerzőként és karmesterként is megismerhettem. Óriási tudás van a fejében, és akármihez nyúl, lehet tudni, hogy abból valami különleges fog kisülni.