Gyönyörű lemez. Pedig,.. akadékoskodni lehet. Hogy a Táncszvit felvétele már meg­jelent – mondjuk akkor is elég fantasztikus volt, és azóta sem romlott, a lemezek már csak ilyenek. A II. szvitet pedig nyilván nagyon kevesen tartják számon a legked­vesebb Bartók-művek között. A legna­gyobb öröm benne most is inkább eIméle­ti: meg lehet benne hallani A fából faragott királyfi zenéjét, de néha a Concerto is meg­szólal, a pálya legvége. Bartók bizony teljes fegyverzetben kezdett hozzá a zeneszer­zői munkássághoz. De ez a tanulság is: a fegyverzet önmagában nem fontos, ember kell hozzá, aki használni tudja, tapaszta­lat kell, idő és fáradhatatlan munka, csak Bartókból lehet Bartók. Érdekes tanulság, mégsem ezért jár az öt csillag.

Hanem a Román népi táncokért. A mű maga többé-kevésbé Bartók-sláger lett, kamarazenekarok előszeretettel tűzik mű­sorra, és nem csak a magyarok, hegedűsök játsszák az átiratot, nem ismeretlen a mű. Csak még soha nem szólt úgy, mint ezen a lemezen. És ez nem azt jelenti, hogy jaj de érdekesen interpretálják ezt a nagy művet, hanem, hogy eddig még soha nem ezt a művet hallottuk. Soha nem tudott a kis zenekar ennyire népi hangon megszólalni, nem lehetett ennyire nyersen hallani a kontrások zizegését, a fuvola nem tudott ilyen furcsa, száraz, delejes furulyahangon megszólalni, a szólóhegedű elhagyja azt a furcsa, érzelgős játékot, amibe mindig beletéved, mert a koncertmester szereti megmutatni, mekkora szíve van. Megint az történik, amiért ezt a sorozatot létrehoz­ták: a művek példaértékű interpretációhoz jutnak, ehhez kell mérni a későbbi felvéte­leket, a korábbiak pedig még az időszámí­tás előtt készültek.

II. szvit; Román tánc; Román népi táncok, Táncszvit
Nemzeti Filharmonikusok, Kocsis Zoltán
Hungaroton, 2008
***** (5-ből 5 csillag)

Fáy Miklós
(Pesti Műsor, 2009. január 22.)