(Onyeg, 1873. márc. 20. - Beverly Hills, 1943. márc. 28.) Orosz származású amerikai zongoraművész és zeneszerző. A szentpétervári konzervatóriumon Damjanszkij, a moszkvai konzervatóriumban Siloti, Tanyejev és Arenszkij növendéke volt. Iskolatársa volt Szkrjabin. Az 1890-es évek óta világszerte feltűnést keltett szuggesztív erejű, hatalmas drámai fantáziától fűtött, színpompás zongorajátékával, majd klasszicista irányú, de szellemükben későromantikus zongorakompozícióival. Depressziós hajlamos volt, ez alkotói válsághoz vezetett. 1904-06-ig a moszkvai Bolsoj Színház karmestere, 1906-1909-ig Drezdában élt. Első amerikai útja 1909-ben volt. 1910-ben visszatért Oroszországba, bár igen sok és kedvező ajánlatot kapott az USA-ban. 1917 után emigrált, eleinte Párizsban élt, majd 1935-től az USA-ban telepedett le. Zongoristaként saját művein kívül elsősorban Liszt, Chopin, Schumann, Szkrjabin műveit játszotta. Játékát több lemezfelvétel is őrzi. Melankolikus, nosztalgikus, stílusa, áradó és invenciózus dallamossága igen népszerűvé tette. Zenéjére az amerikai slágeripar és a hollywoodi filmzene is felfigyelt. Zongoraművei közül kiemelkednek zongoraversenyei (1-4), Rapszódia egy Paganini-témára, 2 Zongoraszonáta, Prelűdök, Études - Tableaux, stb. Három szimfóniát, valamint szimfonikus költeményeket (Manfréd, A szikla, A holtak szigete) komponált. Operái: Aljeko, A fösvény lovag, Francesca da Rimini. Vallásos tárgyú kompozíciói közül kiemelkedő az Aranyszájú Szent János liturgiája és a Vesperás.