(Bonn, 1770. dec. 16. - Bécs, 1827. márc. 26.) Apja, Johann van Beethoven, a bonni választófejedelem udvari énekese (tenor) volt, anyja Maria Magdaléna Keverich Laym udvari főkomornyik fiatal özvegye. Beethoven apai nagyapja is zenész: énekes, majd a bonni zenekar tagja. Beethoven zenei tehetsége igen korán megmutatkozott, apja csodagyermekként vezette be a bonni társasági életbe. Zenei tanulmányai egy ideig rendszertelenül folytak, ennek ellenére már 1782-től fontos zenei posztot töltött be orgonistaként és csembalistaként. Neefe, aki Beethoven közvetlen környezetében a leginkább alkalmas volt arra, hogy az ifjú zseni útját egyengesse, második Mozartként mutatta be a Magazin der Musik c. lapban. Neefe ismertette meg pl. Bach művészetével is, és ő járt közben a választófejedelemnél, hogy Beethoven ösztöndíjasként Bécsbe utazzon (1787). Ekkor még élt Mozart, és Beethoven hozzá készült. Ám édesanyja halála miatt hamar visszatért Bonnba. Apja elzüllött, és Beethovennek kellett fenntartani a családot. Sokat dolgozott és számos műve ebben az időben keletkezett. Sikerült újra eljutnia Bécsbe, ismét a választófejedelem ösztöndíjával. Bécsben, Waldstein gróf pártfogásának köszönhetően, az arisztokrata körökben kedvezően fogadták. Mozart már nem élt, így Beethoven Haydnt kereste fel, hogy zeneszerzést tanuljon. Kapcsolatuk nem volt gyümölcsöző, Beethoven Haydn tudta nélkül leckéket vett Schenktől is, és az általa javított példákat mutatta meg Haydnnak. Nem fogadta meg Haydn tanácsát op. 1-ének publikálásával kapcsolatban sem, végül az elhidegült kapcsolatnak Haydn második londoni útja vetett véget (1794). Beethoven Albrechtsbergernél és Salierinél tanult tovább. 1794-ben megszűnt a bonni támogatás (elsősorban a kölni fejedelemség francia megszállása miatt) és Beethoven tanításból, valamint műveinek tiszteletdíjaiból tartotta fenn magát. Zongoraművészként eleinte csak pártfogói szalonjaiban lépett fel. Első nyilvános fellépésén, melyet Mozart özvegyének megsegítésére szerveztek, Mozart d-moll zongoraversenyét és saját B-dúr zongoraversenyét játszotta. Az arisztokrácia szinte a kezdetektől egészen Beethoven haláláig a korban szokatlan módon bőkezűen támogatta a zeneszerzőt. Évekig élt Lichnowsky herceg palotájában, lakott Erdődy grófnál, szoros barátság fűzte Brunszvik Ferenc grófhoz. Támogatói közé tartozott Razumovszkij gróf, Rudolf főherceg, Esterházy Miklós gróf. Beethoven szinte minden műve "ajánláskompozíció" volt (pártfogói nevét a mű ajánlásában tette halhatatlanná), megélhetésének egyik alapját ez jelentette. Ezen felül évi 600 aranyforintot kapott Lichnowsky hercegtől, 1808-tól pedig Rudolf főherceg, Lobkowitz herceg és Kinsky herceg évei 4000 aranyforint jövedelmet biztosított számára, ha nem fogad el egy kasseli udvari zeneszerzői állást, helyette Bécsben marad. 1795-ben jelentkeztek először hallászavarral járó bántalmai. Állapota fokozatosan romlott. 1808-ban már erősen nagyot hallott, 1819 körül pedig teljesen megsüketült. 1808 után visszavonult a nyilvánosságtól. Elkeseredettségét híven tükrözi az 1802-ben (teljes megsüketüléséhez képest tehát igen korán), keletkezett búcsúlevele, a "Heiligenstadti végrendelet". 1819-től kezdve már csak írásban lehetett érintkezni vele. A fennmaradt beszélgető-füzetek utolsó éveinek különösen gazadag életrajzi dokumentumai. 1827-ben bekövetkezett halálának közvetlen oka feltehetőleg előrehaladott májzsugora volt. Fontosabb művei: 1. Zenekari művek: 9 szimfónia, Coriolán nyitány, Prométheus teremtményei 2. versenyművek: 5 zongoraverseny, C-dúr hármasverseny, D-dúr hegedűverseny, Két románc. 3. kamaraművek: 16 vonósnégyes, 4 vonóstrió, 6 zongoratrió, Esz-dúr szeptett, 3 zongoranégyes, 10 hegedűszonáta, 5 gordonkaszonáta. 4. zongoraművek: 32 szonáta, Bagatellek, Variációk 5. vokális művek: Missa solemnis, Krisztus az Olajfák hegyén, Fidelio