A kóruséneklés szeretete már gyerekkoromban kialakult bennem. Amikor a Magyar Rádió Gyermekkórusában énekeltem, úgy éreztem, ez a tevékenység az én terepem, amelyen otthonosan mozgok. Csodálva néztem a felnőtt kórusok tagjait, arra gondolva, milyen nagyszerű lehet felnőttként azzal foglalkozni, ami most nekem a legörömtelibb időtöltés. Hálás vagyok azért, hogy ez lett a hivatásom.
Nekem a keresztény hitem gyakorlása és az éneklés összetartozik, tulajdonképpen egymást szolgálják. A szakrális zene számomra az ima, a hálaadás és a dicsőítés lehetősége.
Személyiségemhez, lelkivilágomhoz a kamaraéneklés áll a legközelebb, de amikor nyolcvan énekművész együtt énekel, annak olyan különleges rezgése van, amely megsokszorozza az énekes lehetőségeit, összeadódik az erő, az energia a közösség és a zene szeretete által – ez hat mind az előadókra, mind a közönségre, és ezt semmilyen más zenei formáció nem tudja megteremteni. Szerintem a kórusmunka jellemet épít és célja: megsokszorozva továbbadni a közönségnek a kórusmű előadása alatt átélt örömöt.
A mai világban minden a versengésről, egymás legyőzéséről szól, ezzel szemben a kórusban való éneklés közösséget teremt, melynek alapja, hogy közös, szép dolgot hozunk létre együtt.
Első igazi szakmai példaképem Reményi János – a MR Gyermekkórusának akkori vezető karnagya – volt, akitől megtanultam azt a humánus hozzáállást, művészi, szakmai alázatot, igényességhez való hűséget, amely egész életemre kihatott, és kialakított bennem egyfajta érzelmi és intellektuális szükségletet. Itt tapasztaltam meg először a minőségi, profi próbamunkát – ahogy például Stockhausen Montag aus Licht című operájára készültünk, melyet a milánói Scalában adtunk elő.
Az általános iskolai évek alatt hegedülni tanultam Dénes Lászlónál, majd zenei tanulmányaimat a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában folytattam Ugrin Gábor és Legányné Hegyi Erzsébet osztályában szolfézs–zeneelmélet szakon. Első diplomámat ének–zene és karvezetés szakon szereztem az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán ( karvezetés: Reményi János, szolfézs és zeneelmélet: Mohay Miklós) .
Énektanulmányaimat Deliné Soós Ágnesnél kezdtem, majd a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar magánénektanár, ének–kamaraművész szakán D. Szécsi Edit, énekművész–tanár szakán pedig Temesi Mária voltaz énekmesterem. Az ott töltött évek alatt részt vettem Marton Éva, Sass Sylvia és Csengery Adrienne kurzusain, valamint szakmailag sokat köszönhetek még Adorján Ilonának, Wiedemann Bernadettnek, Ardó Máriának, Szakács Ildikónak és Váradi Zitának. Önálló hangversenyeim a budapesti Nádor Teremben és a moszkvai Magyar Kulturális Intézetben voltak. Szólistaként főleg barokk, 20. századi és kortárs művekben működöm közre az Óbudai Kamarakórus (művészeti vezető: Erdős Ákos) állandó szólistájaként, valamint a Cantus Corvinus Énekegyüttes (művészeti vezető: Klembala Géza) tagjaként. 2011 óta vagyok tagja a Nemzeti Énekkarnak.
