Köszönöm, Uram, hogy hallhatok és hallgathatok, hiszen az erdő, az imádság és a művészet csillanó csendjét is csak a hangok elnémulása által tudjuk oly nagyra értékelni.
Csáth Géza és Pilinszky János egyaránt nagy tisztelettel és zenei műveltséggel írtak koruk zeneköltőiről és a régebbi mesterekről is, előbbi az esztétikum és a lélektan felől közelítve, utóbbi pedig Isten bizonyítékaként állítva a muzsikát. Pilinszky bizonyosságát vallom én is, mert a huncut hangokból zeneművet alkotni, majd azt az előadó(k) lelkén átengedve megmutatni, kifejezni, végül hallgatóként érzelemmel és értelemmel befogadni olyan hármasság, amely a Teremtő áldását számomra nem nélkülözheti. Középső láncszemként, előadóművészként az áldott művet akként hagyva, az esetleg áldatlant pedig áldottá tenni törekedve, értékes tartalmat adva, gondolatot ébresztve a hallgató számára, ez itteni létünk nemes feladata.
Az alkotó talán már pihen, de a kompozíció élni vágyna, hogy az előadó segítségével a zene a füleken át a szívekbe juthasson.
1990 óta énekelek koncerteken és liturgikus szolgálatokon (Cantus Corvinus, Voces Aequales, A:N:S Chorus, Purcell Kórus, Fővárosi Kántorátus, Szent Efrém Bizánci Férfikar), majd 1999-ben a Nemzeti Énekkarnak is tagja lettem. Itt tenorként, de kamaraformációkban és szólistaként inkább kontratenorként (alt, mezzoszoprán) szoktam fellépni. Harminc év alatt a közelmúlt és a mostani időszak hazai koncertéletének legtöbbet foglalkoztatott counter szólistája lettem. A barokk a fő területem, J. S. Bach szakrális művei állnak hozzám legközelebb, de kortárs művekben is szívesen szerepelek (Bernstein: Chichester Psalms, Eötvös Péter: Radames, Vajda Gergely: A varázshegy, Gyöngyösi Levente: A Mester és Margarita). Zenei tanulmányaim és szakmai fejlődésem során ismeretmegosztással, ízléssel, alázattal, megbecsüléssel sokat formált és segített Fricsovszky Ottó, Klembala Géza, Földes Imre, Adorján Ilona, Lax Éva, Bali János, Vashegyi György, Szabóki Tünde, Bubnó Tamás, Dinyés Soma és Váradi Zita, akiknek köszönettel tartozom.
A Budapesti Fesztiválzenekar, a Budafoki Dohnányi Zenekar, a Pannon Filharmonikusok és a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek vokális koncertjein rendszeresen visszatérő közreműködő vagyok.
2011-ben kollegáim az Év Énekkari Művészének választottak. Néhány éve szívesen készítek műfordításokat is a koncertjeinken elhangzó olyan idegen nyelvű kórusművek alapjául szolgáló versekhez, amelyek eleddig elkerülték irodalmi nagyságaink művészi figyelmét (Eric Whitacre: Sleep, Veljo Tormis: Raua needmine, Maurice Ravel: Trois chansons).
