1985. november 9 – Film, Színház, Muzsika: Interjú Pászti Miklóssal (jálics)

„Az új énekkar alapja a Magyar Állami Népi Együttes énekkarának teljes személyi állománya, azaz negyven fő. Ezt a lehető legrövidebb időn nyolcvan fős kórussá kell kiegészíteni.[…] Az igen rövid időre szabott szervezési idő nem kevés gonddal járt, mivel hivatásos és magas művészeti feladatra képes testületet kell létrehoznunk, igen szigorú mércével kell mérnünk.”

1986. március 26 – Népszava: Raics István

„…az új kórus máris imponáló hangzásvilágot mondhat magáénak.”

1986. március 29 – Magyar Hírlap: Juhász Frigyes

„…elsőként a Magyar Állami Énekkarral találkozhattunk. Pászti Miklós keze intésére Liszt rövidebb lélegzetű egyházi kórusaival kezdték, s előadásuk nyomán máris meggyőződhettünk arról, hogy az Állami Népi Együttesről nemrég levált, és azóta létszámában megkettőző énekkar önállósítása nagy nyeresége zenei életünknek.”

1986. április 26 – Kossuth Rádió, Új Zenei Újság: Kroó György

„A kórus számára ez a partitúra hihetetlen nehézségeket tartalmaz, de ezek szerencsére más természetűek, mint azok, amelyekkel a Missa Solemnis előadóinak kellett szembenézniük. Ezt a feladatot az Állami Énekkar lényegesen magasabb színvonalon és sokkal nagyobb hatásfokkal teljesítette, mint amazt. […] De azért ez az első rész Gardelli mellett mégis elsősorban a kórus produkciója volt. és ez a teljesítmény részévé tudott válni, részévé emelkedni annak az interpretációnak, amelyet Gardelli fantáziája vezetett.”

1986. április 30 – Népszabadság: Breuer János

„Az idős Verdi remekében (Négy szent darab) […] a Pászti Miklós vezetésével ősszel alakult Állami Énekkar, bár tömör, egységes hangzását érthetőmód keresi még (hét-nyolc hónapnyi közös munka ehhez semmiképp nem elegendő), engedelmes eszköz volt Gardelli kezében.”

1986. június – Muzsika: Csengery Kristóf

„Tulajdonképpen szép eredmény, hogy egy nemrég alakult kórus egyáltalán képes megbirkózni a Missa solemnis-szel. Az Állami Énekkar pedig kezdő, még akkor is, ha tagjai egyénenként sok tapasztalattal rendelkeznek a kóruséneklés terén. Az együttes profiljának kialakítása, hangzásának megformálása és csiszolása hosszabb időt igénylő munka. A misében a kórus dicséretesen helytállt, végig bírta hanggal-erővel, s ez önmagában sem csekélység.”

1986. július 25 – Magyar Hírlap: Várnai Péter

„A Polovec-táncokban a Magyar Állami Énekkar működött közre, jó hangerővel, a lírai női kari részekben szép puha, a táncokban kellően „barbár” hangvétellel.”

1986. szeptember 3 – Népszabadság: Breuer János

„A két hangverseny kapcsán szólni kell a nem egészen egy éve alakult Magyar Állami Énekkarról, amely Pászti Miklós művészeti vezetésével nagyszabású Mozart- és Verdi-mű közreműködőjeként tiszta, kiegyenlített hangzású, pontos, muzikális teljesítménnyel jelezte, mennyire alapos műhelymunka folyik a próbáin. Oratóriumkultúránk jövendő perspektívái szempontjából a kórus színvonala, zenei fogékonysága több, mint biztató.”

1986. szeptember – KÓTA: Nagy Olivér

„Kidolgozottság, csiszoltság, áttetsző hangzás, feszes ritmus, kiegyenlített hangvétel jellemezte éneküket. Különösen tetszett a színek iránti érzékenységük és nagyszerűen árnyalt, lágy, sokszor élményszerű pianójuk. Ki kell emelnünk a mise legszebb, legmagasztosabb tételének, a 8 szólamú kettőskarra írt Qui tollis-nak inspirált művészi tolmácsolását.”

1986. szeptember 27 – Magyar Nemzet: Pándi Marianne

„Ha a szarvassá válás misztériumát még némiképpen külsőséges eszközökkel jelenítette is meg Pászti Miklós kórusa, a ’tiszta forrásból’ jelképessé magasodó eszméjét már szónoki erővel és ugyanakkor mély átéléssel fejezte ki.”

1987. december 8 – Kobayashi Ken-Ichiro bejegyzése az Énekkar vendégkönyvébe

„A Mahlerrel szemben tanúsított muzikalitásuk és érzékenységük megmutatta a mennyet mind a közönségnek, mind nekem. Számomra igen nagy öröm volt Önökkel együttdolgozni.”

1997. szeptember 12 – Párkai István bejegyzése az énekkar vendégkönyvébe

„A próbasorozat minden egyes napján azt éreztem, hogy a kórus szívesen, sőt többnyire örömmel reagál, igyekszik reagálni minden kérésre. Az út, amit a munka kezdetétől a koncertig bejártunk, azt hiszem, igen nagynak mondható.”

1998. szeptember 30 – Magyar Hírlap: Retkes Attila

„A Nemzeti Énekkar és a zenekar bensőséges atmoszférájú előadásában a Magyar zsoltár nem volt más, mint őszinte és emberi könyörgés.”

1999. szeptember 25 – Magyar Hírlap: Interjú Kocsis Zoltánnal (Retkes Attila)

„Egyetlen célom van: hogy a zenekar – akárcsak a Nemzeti Énekkar – a lehető legjobb teljesítményre legyen képes.”

2000. szeptember 23 – Mádl Ferenc köztársasági elnök bejegyzése az Énekkar vendégkönyvébe

„Magyarország eljött az Örök Városba, hogy kifejezze örömét és háláját a magyar nemzeti értékek és aspirációk, valamint az európai értékek és aspirációk egybefonódásáért Szent István-i örökség jegyében a Nemzeti Énekkar csodálatos szereplésével a Vatikánban.”

2001. május – Muzsika: Interjú Antal Mátyással, a 15 éves Nemzeti Énekkar karigazgatójával (Albert Mária)

„Azt hiszem, a kórusnak az a feladata, hogy egy meglehetősen széles stílustartományon belül ’multifunkcionális’ énekkar legyen. Tudom, nehéz a lecke, hiszen ma minden a specializálódás irányába mutat, vannak együttesek, amelyek csak reneszánsz, vagy csak korai barokk műveket, mások pedig kizárólag kortárs darabokat szólaltatnak meg. Nekünk beszélnünk kell Palestrina zenei nyelvét is, amellett, hogy sok Bach-, Händel-művet éneklünk, és számtalan kortárs alkotást mutatunk be. Ha mindenképpen kategorizálnom kellene, azt mondanám: a romantikus repertoár hangzásképére szakosodott az együttes.”

2004. március – Muzsika: Molnár Szabolcs

„Nem tudom, Webern gondolt-e a kantáta majdani előadóira, tény azonban, hogy az énekkarnak mindenféle zenekari kíséret és megelőlegezett segédhang nélkül, magabiztosan – forte dinamika – kell belépnie, majd négyütemnyi a capella szakasz után mind a négy szólam egy-egy olyan hangra érkezik meg, melyet a zenekarból is hallunk. Ennél kiszolgáltatottabb helyzetbe kórust nem is lehet hozni, a Nemzeti Énekkar tagjain viszont még az sem látszott, hogy különösebben erőlködnének.”

2006. február 19 – Kurtág György bejegyzése az Énekkar vendégkönyvébe

„Antal Mátyással és Kocsis Zoltánnal végre megszólaltak eddig soha nem sikerült helyei is a műnek. Köszönöm.”

2006. február 28 – Café Momus: Varga Péter

„Hosszú és nehéz tanulási folyamat végére tett pontot a Nemzeti Énekkar, amikor ezt az elénekelhetetlennek mondott művet előadta. Legyen szó a szólistaként egy-egy frázis erejéig előtérbe lépőkről, az osztott szólamokról, az egész kórusról a homofon részekben, a bonyolult polifonikus szakaszokban, legyen szó nagy hangközugrásokról, szinte követhetetlen "hangnem"-váltásokról. Végül kiválóan helyt álltak, ami a betanító karnagyot, Antal Mátyást is dicséri.”

2007. december 3 – Népszabadság: Fáy Miklós

„…a Nemzeti Énekkar viszont olyan dinamikai változatossággal adja elő a rábízottakat, amelyhez foghatóra nem emlékszem az utóbbi években.”

2009. december 29 – Café Momus: Dauner Nagy István

„Tudjuk, hogy Beethoven irgalmatlan volt a szopránokhoz, és ezért is szoktuk (néha ugyan morogva) tudomásul venni, hogy a forte magasak hamar préselt sikollyá fáradnak, hogy a második-harmadik tételben a szólam helyett már csak néhány strapabíróbb szólista érces kiabálását halljuk, gyakran a legnevesebb együttesek felvételein is. De nem itt. Tartalmas volt és tömör, fényes-magas, de nem súlytalan, átható, de nem éles. Tudjuk, hogy a Nemzeti Énekkar nagyon jó együttes, de ezt most lehengerlő és meggyőző módon, tulajdonképpen egyfajta kinyilatkoztatásként bizonyították. Nem hiszem, hogy aznap bárki jobb lehetett volna náluk.”

2010.január 25 – Fidelio: Malina János

„A Nemzeti Énekkar miskolci jó szerepléséhez képest is jelentős fejlődést mutatott, s mind hangzásilag, mind az előadás fegyelmezettségében és szuggesztivitásában élményszerű volt.”

2010. május – Muzsika: Tallián Tibor

„Beismerem, a Nemzeti Énekkar, mint nem operai kórus eminens szerepérzékenysége meglepett -azaz meglepett volna, ha nem ismerem az együttest Mózes-oldalról.”