Augusztus 27-étől Bartók Hegedűversenyét, és a két hegedűrapszódiát rögzíti a Nemzeti Filharmonikus zenekar. Ehhez a munkához most a BBC Magazine rangos elismerése – amiről honlapunk másik cikkében olvashatnak – , újabb biztatást, erőt ad együttesünknek A hegedűszólót Kelemen Barnabás játssza, aki lassan-lassan Kocsis állandó partnere lesz, hisz nyáron Tiszadobon, majd a nemrég véget ért első Kaposvári Kamarazenei Fesztiválon óriási sikerrel muzsikáltak együtt.
 

 
„A Bartók Új Sorozat munkamenetének nagyon fontos állomásához érkeztünk a Hegedűverseny felvételével. Általában hajlamosak vagyunk ezt a hihetetlenül összetett mesterművet a szólista teljesítménye alapján megítélni, pedig ebben az esetben egy olyan kompozícióról van szó, amelynek szimfonikus iniciatívái teljesen nyilvánvalóak, az anyagból sugárzik, hogy eleve zenekarra képzelte a szerző. Az előbb említettek miatt magától értetődik, hogy sok – egyébként kitűnő szólistateljesítményt tartalmazó – felvétel azért nem állta ki az idők próbáját, mert a zenekari játék, illetőleg a karmesteri koncepció nem bizonyult méltónak a hegedűszóló színvonalához. Ebből egyenesen következik, hogy ellentétben más versenyművekkel, a legstílushűbb és legtökéletesebb szólistateljesítmény sem elegendő az üdvösséghez, tehát maradandó értékű felvétel létrehozásához. Nyugodt lélekkel lehet állítani, hogy Bartóknak talán a legérdekesebb, ugyanakkor legheterogénebb műve. Nagy szerencse, hogy Kelemen Barnabás sem elsősorban a szólista szemszögéből, hanem annál jóval magasabbról tekint a műre. Óriási erőpróba ez szólistának, zenekarnak egyaránt, nem beszélve a karmesterről, akinek feladata ebben a műben nemhogy jóval túlnyúlik a kísérő szerepkörén, de az egész előadás irányvonalát is elsősorban ő határozza meg. Szándékunkban áll foglalkozni a darab alternatív, a hegedűszólót mellőző befejezésével is, amelyet Bartók talán azért tartott érdemesnek a kottakiadásra, mert ez volt a mű eredeti vége. A két hegedűrapszódia esetében ugyanúgy rögzítjük az I. rapszódia „Friss” tételének alternatív befejezését, mint a II. rapszódia 2. tételének korai verzióját, amelyet meglehet, Bartók később mind a zongorakíséretes, mind a zenekari változatban redukált, ám eredeti változatában mindkét összeállításban megjelenésre érdemesnek tartott.” – mondta Kocsis Zoltán, a Bartók művek lemezfelvétele előtt.