Újdonság és közönségcsalogató zene egyaránt szerepelt a Nemzeti Filharmonikus Zenekar január 23-án, a Művészetek Palotájában tartott koncertjén. Az újdonság – helyesebben régi-új Liszt-darabok füzére – Kocsis Zoltán hangszerelésében szólalt meg, öt, eredetileg zongorára írt kompozíció zenekari átiratát hallottuk. Érdekes volt  közvetlenül ezután hallani Liszt veretes A-dúr zongoraversenyét a fiatal szólista, Báll Dávid szólójával, majd szünet után Kodály Páva-variációit és Ravel Boleróját.

A zongorairodalom talán legismertebb, zenekarra átültetett műve Muszorgszkij Egy kiállítás képei című szvitje. Több zeneszerző vette magának a bátorságot, hogy meghangszerelje, Maurice Ravel munkája a legismertebb és legeredetibb, legkifejezőbb. Kocsis Zoltán nem először készít hangszerelést egy-egy műhöz, nemrég szerepelt a zenekar műsorán Bartók-átirat, néhány lemezfelvételhez hozzá is juthat az újdonságokra éhes hallgató. Kocsis Zoltán Liszt zongoraműveinek (is) avatott tolmácsolója, négy nem túl ismert és egy gyakran játszott zongoradarab átiratát vezényelte a hangversenyen. A Goethe születésnapjára írt ünnepi induló valóban hangszerelésért kiáltott: maga Liszt is készített átiratot, sőt két asszisztense is. Kocsis engedett a kísértésnek, nem is lehetett volna jobban érzékeltetni a nagy tömböket, mint a tekintélyt parancsoló hangzású rezesekkel. A vonósok sokszor árnyékban maradtak a dús fúvós hangzás miatt, a mű azonban így is szépen szólt. A II. elfelejtett keringő címe ne tévesszen meg senkit, a hangulata csak nyomokban idézi a keringőét. Érdekes hangzásokban bővelkedett az átirat, találó volt a néhány hangonként más hangszereket, hangszercsoportot váltakoztató rész. A III. elfelejtett keringő intim képei tetszettek, a sok csillogás – különösen a végén – kissé elnyomta ezt a hangulatot. Liszt egyetlen mazurkája, a Mazurka brillante a barát, Chopin halála után egy évvel keletkezett. A kevésbé jellegzetes mű talán zongorán egységesebb lett volna, hiába a mazurka jellegzetessége, a harmóniák nem olyan dúsak, hogy azt át kellene ültetni zenekarra. Az ötödik Liszt-mű, az Obermann völgye hangszerelése viszont minden ízében a mű javát szolgálta. Kocsis talán ezt a darabot szereti a legjobban, mozdulatai erről árulkodtak. Valóban ideillik a cselló, a mélyvonósok komor hangzása, a mélyrezesek rendületlen hangzása, szinte egy mini szimfonikus költeményt hallott a közönség.

Liszt Ferenc A-dúr zongoraversenye a könnyen fogyasztható egytételes versenyműformához tartozik, de a formai részek jól követhetők. A zongoraverseny nem tagadja meg a csillogást, a technikai tudást, emellett azonban a lélek belső rezdülései is teret kapnak. A kedvelt mű szólistája Báll Dávid volt, meggyőzően, lehengerlően játszotta végig a koncertet. Nem hiányzott a telt, erőteljes hangzás, a lágyabb dallamok finom megjelentetése. A befejező rész (Allegro animato) Kocsis diktálta gyilkos tempóját is képes volt követni a 2004-ben versenygyőztes, nemzetközi megmérettetéseken többször díjat nyert Báll Dávid. Ráadást ne kaptunk, valószínűleg elfáradt, legalábbis a vége felé gyakran felrántott keze alapján így vélhette a néző.

Szünet után Kodály Zoltán Felszállott a páva – változatok magyar népdalra című (és műfajú) darabja hangzott el. A variációk végig frissen szóltak, hála a minden pillanatban megújulni képes zenekari hangzásnak, a gyönyörű hangszíneknek, a lélegző előadásnak, egyetlen pillanatig sem volt unalmas az 1939-ben Willem Mengelberg felkérésére írt és vezényletével előadott mű.

Bár nem a szó igazi értelmében vett változat a Bolero, mégis illeszkedett a művek sorába, kapcsolódott a hangszerelést bemutató tematikához. Ravel Ida Rubinstein táncosnőnek írt, 1928-ban bemutatott Bolerója a hangszerelés iskolapéldája, ugyanazt a dallamot, tizenhat ütemet majd negyedóráig más és más hangszerrel, hangszercsoporttal játszatnia makacsul végigvonuló ritmuskíséret mellett. Kocsis vezénylésében a dallamot a hangsúlyok tették egyedivé, a hangulatot fokozta a brácsák, majd a hegedűk tartása: úgy pengettek, mintha egy trubadúr lantját tartották volna a kezükben. Bár a fagott és a szaxofon intonációja nem volt mindig tiszta, az angolkürt rekedten szólt, a nyolcütemenként változó hangszínek – kezdve a fuvola szinte erotikus megszólalásával – egyre dúsabbá váltak, a záró fortéig.

A zenekar játéka végig egyenletesen magas színvonalú volt, Kocsis Zoltán a Páva-variációkat – mind a tizenhetet – úgy vezényelte, hogy nem volt üresjárat. Ravel Bolerója pedig ritkán szól ennyire kiérlelten, nem lépcsőként, hanem ívekkel fokozva a művet.

Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Budapest
Klemperer-bérlet 2008-2009
Liszt-Kocsis: Goethe Festmarsch
Liszt-Kocsis: II. elfelejtett keringő
Liszt-Kocsis: Obermann völgye
Liszt-Kocsis: III. elfelejtett keringő
Liszt-Kocsis: Mazurka brillante
Liszt: A-dúr zongoraverseny
Kodály Zoltán: Felszállott a páva – változatok magyar népdalra
Ravel: Bolero
Vezényelt: Kocsis Zoltán
Zongorán közreműködött: Báll Dávid

szabói
(Papiruszportál, 2009. január 29.)