A karácsonyi klasszikus - délutáni előadás
Szövegkönyvét E. T. A. HOFFMANN meséje nyomán írta: Szilágyi Dezső
Teszárek Csaba Stahlbaum tanácsos
Blasek Gyöngyi Stahlbaum tanácsosné
Sz. Nagy Mária Marika
Ellinger Edina Frici
Papp Orsolya Nagymama
Kemény István Drosselmeyer nagybácsi
Tatai Zsolt Unokaöcs, Diótörő herceg
Ács Norbert Egérkirály
Bánky Eszter, Bercsényi Péter, Juhász Ibolya, Radics Rita árny- és tárgyjátékok
Koós Iván díszlettervező
Bródy Vera báb- és maszktervező
Miklósi Gabriella zenei munkatárs
Szőnyi Kató rendezését felhasználva színpadra állította: Meczner János
A Müpa és a Nemzeti Filharmonikusok közös produkciója.
Évek óta hagyomány Csajkovszkij egyik legnépszerűbb balettjével köszöntjük a karácsonyt, gyerekek és felnőttek, szülők és nagyszülők, barátok és rokonok egyaránt pompás kikapcsolódásban részesülhetnek. „Az összhatás evidenciaként tükrözi a balett hagyomány megkerülésének jótékony és frissítő szándékát – írta a produkcióról Csengery Kristóf zenekritikus. – E szándék az utat a bábszínházzal társított speciális mozgásszínház keretei között keresi, bábot és embert egymás egyenrangú társaként kezelve, egyes eszközökkel a vásári színjátékok harsányabb világát hozva be zárt terembe, máskor a cirkusztól kölcsönzött szolid akrobatikával kötve le a figyelmet, megint máskor pantomimként működve, egészében véve heterogén összhatással, ám kitűnő eredménnyel. Naiv humor, üde játékosság, sok ötlet, vonzó képi világ, mely soha nem mond ellent a zene szellemének. A díszletek egyszerűen, de találékonyan használják ki (horizontális és vertikális dimenzióban egyaránt) a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumának hatalmas belső terét, a tarka jelmezek a mesevilágot varázsolják elénk. (…) A diótörő színpadi mű, melynek persze története van, s mint ilyen, konfliktust, drámai fordulatokat is megjelenít. Mégis úgy éreztem, ennek az előadásnak nem Diótörő és Egérkirály »mítoszi összecsapása« alkotta a magvát (bár természetesen ez is lezajlott), hanem a mindenfajta narráción túlmutató, időtlen összhang, az öröm, a szépség, az egymást követő táncok dallami és harmóniai leleménye és kecsessége.”