1816-ban, A sevillai borbély évében a huszonnégy éves Rossini operaszerzői pályafutásának alig több mit egyharmadánál tartott. Karrierjét tizennyolc éves korában kezdte, s ekkora már több mint tizennyolc színpadi mű, vígopera, opera seria állt mögötte.

Beaumarchais Sevillai borbélya már az operaszínpadon sem számított újdonságnak Rossini idejében: az 1775-ben keletkezett vígjátékból legalább fél tucat zeneszerző készített operát.  Rossini darabjához Cesare Sterbini írta meg a szövegkönyvet, amelynek, megkülönböztetésképpen nem A sevillai borbély, hanem  az Almaviva, avagy a hiábavaló elővigyázat címet adta. 1816-ban, A sevillai borbély évében a huszonnégy éves Rossini operaszerzői pályafutásának alig több mit egyharmadánál tartott. Karrierjét tizennyolc éves korában kezdte, s ekkora már több mint tizennyolc színpadi mű, vígopera, opera seria állt mögötte. Az olasz operaüzem kezdettől fogva gyors iramot diktált neki. A sevillai borbély esetében azonban más tényezők még hajszoltabb tempót kívántak tőle.  A sevillai borbély témájával szinte a véletlen folytán találkozott. Rossininak szerződése volt 1816 farsangi szezonjára a római Argentina Színházzal egy opera megírására. Egy valamire azonban sem ő, sem az impresszárió nem számított: a pápai állam cenzúrája miatt egymás után el kellett vetniük a kiszemelt librettókat. Így jutottak végül arra az elhatározásra, hogy felhasználják újból a régóta bevált Beaumarchais-vígjátékot. Ezzel magyarázható az is, hogy Rossini a szokásosnál is súlyosabb időzavarba került: állítólag 21 nap, sőt egyes tudósítások szerint 13 nap alatt komponálta meg azt az operát, amely élete egyik főművének bizonyult.
A hajszolt munkatempó arra is rákényszerítette – amire egyébként nála is, s a korszak más szerzőinél is akad példa -, hogy saját korábbi kompozícióiból kölcsönözzön egyet s mást. Ma már aligha gondolunk arra, hogy A sevillai borbély vérbő nyitánya, amely elválaszthatatlanul összeforrt a vígopera zenéjével, már két korábbi Rossini-operában is betöltötte ugyanezt a szerepet, ráadásul két komoly operában, az Aurelianus Palmira  és az Angliai Erzsébet című opera seriákban.