I. Allegro non troppo II. Andante tranquillo – Allegro scherzando – Tempo I. III. Allegro molto

A Hegedűverseny 1937-1938-ban keletkezett. Ajánlása Székely Zoltánnak szól, ő mutatta be Amszterdamban 1939. március 23-án, Willem Mengelberg vezényletével. Magyarországon Bartók távollétében, 1943-ban, Kolozsváron hangzott el első ízben. A klasszikus szonáta formai elvei szerint építkező saroktételeket a tematikus anyag szoros rokonsága is összekapcsolja. A lassú tétel variációsorozat. A témát hat változat követi (Un poco piu Andante – Un poco piu tranquillo – Piu mosso – Lento, majd két scherzo jellegű variáció: Allegro scherzando – Comodo). Kovács Jánost idézzük: "Személyes nyelv, egyéni dallamvilág, amelyben a népzene ihletése mindvégig erős nyomot hagyott. (…) Nyomot hagyott azonban a Hegedűverseny hangvételében egy – népzenével nem éppen ellentétes, de speciális – stílushatás is: a verbunkosé. Bartók teljes tudatossággal gondolt erre: a Hegedűverseny egyik kéziratos hegedűszóló-példánya eredetileg a Tempo di Verbunkos megjelölést viselte az I. tétel élén, a későbbi Allegro non troppo helyett."