Idealista világszemléletű ember vagyok. Szeretek mindent, ami él. Az állatokat, a természetet, s az embert főként alkotásaiban. De érdekel a pszichológia is, és minden dolog működése, az ok-okozati összefüggések.
A lélek finom rezdüléseit próbálom megfogalmazni, mikor zenélek. Fontos ebben a szakmában a folyamatos fejlődés, mert csak a biztos tudás birtokában tudok kiteljesedni, teljesen szabaddá válni benne. Egy zenész rengeteg színt érzékel a hangokkal, többet, mint amennyit a szemével lát. Gyógyító hatású az a pillanat, mikor a zene életre kel bennünk. Olyankor eltűnik minden probléma, s egy testen kívüli dimenzióba kerülhetünk.
Szeretem a kamarázást, mert az együtt zenélés közben egymásra rezdülünk. Ekkor érzem igazán, hogy a másik ember nem egy másik valaki, hanem mindnyájan egy egységes egész részei vagyunk.
Dóri Eszter Zita a budapesti Zeneakadémián Falvai Sándor tanítványaként szerzett zongoraművész, majd Sebestyén Jánosnál csembalóművész diplomát. Egyetemi tanulmányai közben – tanárai biztatására – kezdett énekelni. A Budapesti Fiatalok Operastúdiójának tagjaként több operai szerepet is énekelhetett (Elisetta Cimarosa Titkos házasság című művében, Madame Herz Mozart A színigazgató című darabjában, Suzanne Mozart Figaro házassága című operájában). Két évig a Sonora Hungarica Consort régizenei együttes énekeseként dolgozott. Első gyermeke születését követően a Nemzeti Énekkar tagja lett, miközben koloratúrszopránként, de zongoraművészként is számos alkalommal közreműködött hangversenyeken, zenés produkciókban – többek között a Rákoshegyi Bartók Zeneházban is. 2013-ban a Nemzeti Filharmonikusoknál megkapta az év énekese címet. Három gyermek édesanyjaként 2002 óta Rákoscsabán él családjával. Szólistaként repertoárja rendkívül széles, a középkori szerzőktől a mai modern alkotókig terjed.
