Számomra az a hiteles zenész, aki nem akar öncélúan művészkedni. Aki a közös zenélés során nem akar kitűnni, figyel a társaira, izgul a nehéz szólót játszó kollégáért, és együtt örül vele. Aki ugyanolyan szakmai színvonalon és ugyanakkora odaadással játszik egy vidéki kis kultúrházban, mint a legnagyobb budapesti vagy külföldi hangversenyteremben. Akinek az a legfőbb célja, hogy a zene megérintse az embereket.
A keszthelyi zeneiskolában, nyolc éves koromban kezdtem csellózni.
Tanulmányaimat a szombathelyi zeneművészeti szakközépiskolában folytattam, Pálkövi Antal növendékeként. Neki köszönhetem, hogy felvettek a Zeneakadémiára 1985-ben.
A Zeneakadémián tanárom Perényi Miklós volt, aki életre szóló hatással volt zenei ízlésemre és értékrendemre.
A diploma megszerzését követően 1990-ben felvételt nyertem a Nemzeti Filharmonikus Zenekarba (akkori nevén Állami Hangversenyzenekar), amelynek azóta is elkötelezett tagja vagyok.