A budapesti Zeneakadémián 1993-ban szerzett karmesteri diplomát. A historikus előadásmód iránti érdeklődésében nagy hatással volt rá H. Rilling, J. Eliot Gardiner, J. Toll, M. Bilson és S. Standage. Rendszeres vendégkarmestere a legtöbb magyarországi szimfonikus zenekarnak, és 2000 augusztusa óta a Magyar Állami Operaháznak. 1990-ben megalapította a Purcell Kórust, 1991-ben az Orfeo Zenekart. Ezek élén az elmúlt 28 évben számtalan jelentős opera- és oratóriumprodukciót, kantáta- és zenekari műsort hozott létre. Nevéhez számos újkori világpremier és magyarországi bemutató fűződik: együttesei élén eddig közel 30 lemezfelvételt készített. 2014 óta a Versailles-i Barokk Zenei Központtal ápol szoros kapcsolatot, amelyből a következő francia barokk hangfelvételek jelentek meg a Glossa kiadónál: Rameau Les Fêtes de Polymnie c. "ballet héroique"-jának világpremier-rögzítése; Mondonville Grands Motets c. hanglemeze, majd az Isbé világbemutató-előadása; az Un opéra pour trois rois c. opéra-pastiche; valamint Rameau Nais színpadi műve. 1992 óta a Zeneakadémia tanára, jelenleg egyetemi docens. 2008–ban Liszt-díjban, 2015-ben „Magyar Érdemrend Lovagkereszt Polgári Tagozat” kitüntetésben részesült. 2013 óta tagja, 2017 októbere óta elnöke a Magyar Művészeti Akadémiának.

2024. március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmából értékteremtő tevékenységének, valamint a művészeti közéletben végzett munkájának elismeréséért járó legmagasabb magyar állami kitüntetésben, Kossuth-díjban részesült.