Kocsis Zoltán merész klasszikus karácsonyi meglepetése zenekedvelőknek
2010. december 23, Bartók Béla Nemzeti Hangveersenyterem
Jótékonysági hangverseny az UNICEF javára

Minden karácsonykor komolykodni szoktunk, valahogy, nagyon áhítatossá téve az ünnepet ezzel. Azt gondoltam, hogy a szokásos karácsonyi koncertünkön Haydn Nelson-miséje nem elég hosszú egy koncertre, kellene ehhez a koncerthez egy második rész. És -,ha már arról van szó, akkor – egy ilyen fenséges szép mise után ne komolykodjunk. Derűsen is meg lehet ünnepelni a karácsonyt.

 
Persze ilyenkor felvetődik az, hogy rendben van, hogy a szeretet ünnepe, ám az ősi magyar szokás szerint a téli napfordulót is ünnepeljük, mint ahogyan ünnepelik azt sok országban is. Gondolom, hogy a régi kereszténység előtti magyarság éppúgy megünnepelte, mint az akkori környező népek.

Maga a szó is tulajdonképpen a feketéből jön. És eszembe jutott a Kiskarácsony c. dallam, amelynek az eredetéről nagyon hálás lennék, ha valaki felvilágosítana. Mindenki énekli ezt a dalt, de komoly leírás nem olvasható ennek a dalocskának az eredetéről. Volly István a neves néprajzkutató, aki mellesleg jó ismerőse volt Bartóknak és Kodálynak, nagyon kevesen tudják, hogy ő írta a Száz forintnak ötven a fele c. örökbecsű nótát, azt írja, hogy ez egy magyar dal. De tulajdonképpen, ahogyan a dalocskát vizsgálgatjuk, éppen úgy előhívhat emlékezetünkből bármilyen román kolindát, vagy akár német dalocskát, mert rengeteg németes, 3-as lüktetés is. Azt hiszem, hogy ezzel már tulajdonképpen el is árultam a meglepetésem tárgyát. Én megpróbáltam ezt a dalocskát körüljárni mindenféle szempontból. Rengeteg minden eszembe jutott róla, és valószínűleg ha nem kötött volna annyira az idő, akkor a végtelenségig tudnám folytatni ennek a dalocskának a ki-illetve a feldolgozását, mert rengeteg asszociációra serkenti az embert és nagyon sok mindennel, más témákkal, ugyanolyan struktúrájú dalokkal is kapcsolatba hozhatók.

Az előadás rengeteg hangszert is involvál, különleges hangszerek is lesznek, és betekintést enged nagyon sok stílusba is. Azt is lehet mondani, hogy valami olyasmi, mint Britten Purcell variációi, csak persze honosítva. Ez mégiscsak a mi belügyünk. Persze, ha a zene maga nemzetközi nyelv, akkor ez a kis dalocska is tud éppúgy ausztrál állampolgárhoz szólni, mint egy grönlandi eszkimóhoz vagy pigmeushoz.

Én mindenesetre azt kívánom a hallgatóságnak, ill. azt remélem, ha csak fele annyira fog jól szórakozni, mint ahogyan én szórakoztam a darab kimunkálása alatt, akkor már jó, akkor már vidáman kezdetjük az ünnepeket.

Kocsis Zoltán